Viaszbetétes fogpótlás a fogorvosnál
A viaszbetét beágyazása és öntése
A budapesti fogászati klinikán gyorsan és szakszerűen készítik a fájdalommentes fogpótlásokat. A fogorvosi munka első lépése a minta elkészítése, a beágyazás.
Beágyazásra tűzálló masszát használunk, lehetőleg finom szemcséjű masszát, amelynek tágulása a megkeményedés és felmelegítés (hevítés) során kiegyenlíti az öntött fém zsugorodását, amikor cseppfolyós halmazállapotból szilárd halmazállapotba megy át. A használandó fémtől függ, hogy milyen beágyazómasszát és milyen beágyazó eljárást használnak. Az arany ötvözeteinek, nemkülönben az Ag-Pb alapon képzett ötvözeteknek a beágyazására igen jól bevált a beágyazómassza és a kétfázisos beágyazás.
A fogászati munka leírása
A fogászati munka során az öntőcsap végén levő viasz-inlayt a csap másik végén az öntőkónuszra erősítjük s azon rózsaviasszal rögzítjük. A viaszbetét felszínét alkohollal zsírtalanítjuk. Kis mennyiségű beágyazómasszát üveglapon hígra keverünk, s finom ecsettel ezzel fedjük a viasz-inlayt. Közben az inlay-carver recés nyelét ismételten is végighúzzuk a kónusz szélén, így kiűzzük a beágyazómasszából a benne rekedt légbuborékokat.
Ezen adag beágyazómassza kötését úgy gyorsíthatjuk, hogy nedves felszínét a massza porával beszórjuk, ha a kónusz szélén ezután az inlay-carver recés nyelét ismételten végighúzzuk, a masszából kilépő nedvesség átitatja a rászórt port is, és egyesíti a már megkevert tömeggel Budapesten.
A fogászati betét megszilárdulása
Amit a fogászati massza megkeményedett, az öntőhengert a tetejére állítjuk sima lapon, falát krepp-papírral vagy azbeszttel béleljük a budapesti fogorvosnál. Az előírt mennyiségű beágyazómassza-port és vizet megkeverjük, e keverékkel megtöltjük a hengert, majd ebbe a még puha második adag beágyazómasszába merítjük bele az első beágyazásból származó, már megkeményedett masszával borított kónuszt.
Vigyáznunk kell, hogy a hétszerre kevert massza között ne maradjon hézag, a második keveréket ezért puhára, hígra készítjük, s a kónuszon megerősített inlayt a már kemény első adaggal kétszer-háromszor is bemártjuk a hengert megtöltő híg keverékbe, míg végül benne hagyjuk a fogászati kezelés során.
A fogorvosi munka befejezése
A fogorvos a második részletű beágyazómassza megszilárdulása után levesszük a kónuszt a hengerről, majd az öntőcsapot — kissé megmelegítve — kihúzzuk a masszából és a benne rejlő viaszbetétből.
A kivett csap helyén csatorna marad. A hengert most óvatosan melegíteni kezdjük kemencében, előbb megolvad a viasz és kicsurog a csap helyén szabadon maradt csatornán át, kisebb része azonban elég. A beágyazómasszában bőven tartalmazott víz apránként forrásba jön, s a keletkező vízgőz segít helyéről kihajtani a folyékonnyá vált viaszt. Ha gyorsan fejlődnék gőz — a massza hirtelen hevítésekor —, esetleg szétrepesztené a beágyazást a fogorvos.
A túl lassú melegítésnek viszont az a hátránya, hogy közben apránként sok víz párolog el, kevesebb gőz keletkezik, ez kevesebb viaszt űz ki helyéből, s több viasz ég el. így viszont több égési termék maradhat a viasz helyén keletkező üregben, ami hátrányosan befolyásolhatja az öntés sikerét. Az öntőhengert a benne levő beágyazómasszával együtt izzásig hevítjük, kb. oly hőfokig, amelyen az öntésre használt ötvözet folyékonnyá válik.
Az öntés sikere szempontjából fontos, hogy a beágyazómassza eléggé meleg legyen a fogorvosnál, ti. ha nem eléggé meleg, a beáramló folyékony fém gyorsan hűl le, s gyorsabban merevedik meg, mielőtt az egész üreget kitöltené. Ha túlhevítjük, az öntésre használt ötvözet egyes összetevői forrásba jöhetnek, s gőz formájában elpárologhatnak.
Viaszbetétes fogpótlás a budapesti fogorvosnál szakszerűen.