Depresszió, bipoláris zavar

Igazából úgy gondolom, hogy minden lényeges dolgot leírtam a mai napon neked arról, mit jelent, ha Pánikbeteg vagy depressziós van a családban, de úgy látom, némi mankóra szorul mindezek megértése. Nem szeretnék túl sok időt erre vesztegetni, úgyhogy próbálok rövid lenni, ha már annyira ragaszkodsz hozzá, hogy mindenki értse azt, amit igazából csak neked szántam fertőtlenített világodban.

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, egyben csalódást okozni néhány embernek, miszerint igen, én írtam azokat a pánikbetegségről szóló posztokat, és mindjárt el is fogom magyarázni, miért. Előtte azonban hadd mondjam el, hogy most kivételt teszek, ugyanis ott, ahonnan én jöttem, van néhány alapszabály, amit ha valaki megszegett, a továbbiakban arra sem volt méltó, hogy egyáltalán észrevegyük - ezek közül a legtaszítóbb az árulkodás volt. Végtelenül pitiánernek tartom az eljárást, ahogyan képtelen voltál észérvekkel megvédeni magad, ehelyett letiltasz, a terapeutának rimánkodsz és körbeveszed magad olyan emberekkel, akiknek elég néhány kiragadott momentum a nagy egészből, hogy véleményt alkothassanak és fröcsögjenek, mint depresszió és bipoláris zavar által vezérelt fröcsögésellenes önkéntesek.

Az a baj, hogy véletlenül éppen ismerem a nevezett személy depressziós lányát, akit saját párja nevez buboréknak Isten fertőtlenített jacuzzijában, és aki a kulcslyukon keresztül nézi, hogyan pakolják az anyját, miközben folyik a fehér, habos lé a medencében, mint ahogy azt voltál szíves ilyen szemléletesen leírni. Ámbár, ha nem ismerném, a személyeskedésed akkor is bicskát nyitogatna a zsebemben és tudod, ez az a pont, ahol normális, anyaszülte ember meg sem kérdezi, mi ezen a felháborító.

Hogy te ezek után néhány hetes kényszerszabadságra mentél a kényszerbetegséged miatt, az a minimum, egyben. Eleve szánalmasnak találom, ha valaki egyazon helyen rövid idő alatt már a többedik személyiségét koptatja - nekem miért nincs szükségem folytonos névváltoztatásra, blogok cserélgetésére? Neked miért van?

Voltak itt durva balhék, de hogy valaki bevonja a vitába a másik gyerekét, az számomra olyan szintű aljamunka, amit csak kevesek nem képesek felfogni, egyben elég ok arra, hogy minimum felháborodott kommentet kapj, - még ha utólag is - ami után elég ízléstelen belepislogni a nagyvilágba, mi több, viccesen megjegyezni, hogy említett felháborodást csak a karácsony előtti versikéd váltotta ki, mintegy "felböfögés" jegyében. Nem tudom, érted-e, miről beszélek, bár nincsenek illúzióim

Hogy ezek ismeretében te milyen ember vagy, azt mindenki döntse el a maga értékei szerint, tulajdonképpen semmi közöm hozzá, kinek, hol van az a pont, ahol felszisszen. Nekem itt volt, és nem fogom tovább magyarázni, miért érdektelenek a felhozott termékajánló pr-cikkek a témában.

Érdekes felvetésed, miszerint engem bármilyen mértékben is megérintene az irigység kognitív szele akármivel kapcsolatban, ami te vagy, nos, önmagában vicc és magad sem gondolhatod komolyan: szolgáltatás - autó - laptop. Az meg, hogy nekem hiányozna a balhé, megint csak vicc. Szerintem teljesen normális és békés szerző vagyok, aki inkább megpróbálja a problémákat humorral elütni, amíg lehet. Azonban van, ami nem vicces - a bipoláris depresszió nem az, tehát erre nem pazarolnék több tartalommarketing gondolatot.