Egyél, igyál, és légy boldog. Ez minden amivel rendelkezned kell. (Reagálás egy olvasói üzenetre)
Pár nappal ezelőtt egy olvasóm írt nekem azzal a kérdéssel, hogy "Hallgatsz Oi-kort, Divizió 88-at vagy más nemzeti klasszikus zenekart?"
Azt válaszoltam, hogy "Tinédzser koromban hallgattam őket, ma már nem, mert más az értékrendem, és mást jelent számomra a zenei klasszicizmus"
Erre ő azt válaszolta, hogy "Én sem vagyok tinédzser, mégis hallgatom őket. Mikor anyámék elváltak, ezek a zenék sokat segítettek, hogy túltegyem magam rajta. Megkérdezhetem, hogy mi bajod ezekkel a zenekarokkal?" - kérdezte.
"Semmi bajom ezekkel a "zenekarokkal". A mögöttes semmitmondó eszmei tartalommal már annál inkább. Mellesleg, semmit sem hallgatok ami a tinédzser koromra emlékeztet, neked is így kellene tenned" - válaszoltam.
"A tinédzser korod hogyan függ össze azzal, hogy nem hallgatod ezeket az együtteseket?"
"Úgy, hogy nem vagyok sekélyes faszfej lelkileg." - írtam.
Nos, barátom feltetted ezeket a kérdéseket amire válaszoltam - már amire tudtam. Ha nem kaptam volna tiltást, leírtam volna mindazt, amit itt most egy cikk formájában fogok megtenni. Szóval érezd magad megtisztelve, hogy időt és energiát szakítok rád, hiszen abszolút leszarom általában mindenkinek a gondját-baját. De érdekesnek tartottam a kérdésed a tinédzser kor és annak zenével való kapcsolatáról.
Mindent meghallgatok. Aki ismer, tudja. Nem korlátozódom le egy adott zenei irányvonal mellett. Az általad szóba hozott két zenekar tagjait személyesen ismerem. Ahogy sok más magyar és külföldi NS zenekar tagjait is. Nincs jelentősége. Nem fogom azért hallgatni őket, mert épp személyes viszonyok fűznek bármelyikhez is. Ahogy nagyon sok ismerősöm nem olvassa a blogomat annak ellenére, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Mi ezzel a baj? Szabolcsot a mai napig az egyik, hanem a legjobb zeneszöveg írónak tartom Magyarországon, akihez fogható mégegyszer nem lesz. Olyan szókimondóan, olyan alpárian de mégis remekül megfogalmazott zenéket azóta sem írt senki, és nem is fog. A HétköznaPI CSalódások megszülte a Divizió 88-at. Egyik hatás váltott ki ellenhatást. Bal oldalon ott volt a PICSA és Megyeri Feri, a jobb oldalon ott volt a Divizió 88 és Tarsoly Szabolcs. Amennyire taszították egymást, legalább annyira vonzották is. A D88 megszűnésével egy kultúr űr alakult ki a jobboldalon. Ahogyan majd a PICSA megszűnésével is egy kultúr űr fog kialakulni a bal oldalon. És ezeket az ürességeket egyik jött-ment zenekar sem fogja tudni betölteni. Se itt, se ott. És ez a pótolhatatlan űr ott marad a hallgatóságban.
Minden életszituációban más-más zenekarokat hallgatok. Általában esténként Angels & Airwaves-t szoktam.
De van egy hosszú lejátszási listám minden napszakra.
Kell a változatosság a zenekarokat illetően, mert ha csak egy fajta zenét, és egy adott együttest hallgatsz, hamar megunod.
Kinek van kedve egyébként Divizió 88-at vagy Radical Hungary-t hallgatni egy dugás közben? Érted... Tövig van a farkad a nődben, és a háttérből az szólna, hogy "Égnek a kazánok, füstölnek a kémények, hullanak a zsidók, nők és gyerekek" Patent dolog ez, ha olyan társaságban vagy, akinek igénye van ugyan erre a fajta alpáriságra. De csak lehúzza a kedved, és nem pedig feldobja a napod. Egy házibuliban vagy szex közben senki sem a zsidók, cigányok eliminálását akarja hallgatni.
Egyébként is: Nem csak a te szüleid váltak el, hanem az enyémek is. De miért kellene nosztalgiáznom a gyerekkoromra visszamenőleg? Miért kellene olyan zenekarokat hallgassak, amik arra az időszakra emlékeztetnek? Szép gyerekkorom volt. Nem panaszkodhatok. Gondolom neked is szép volt, ha folyton arra akarsz emlékezni.
De én nem leszek egy kis punci, aki elmerül a bánatban és kesereg azon ami elmúlt. Ez a helyzet, retard. Akik tesznek azért, hogy elmerüljenek a saját bánatukban, sosem fognak tudni teljes értékű életet élni. Mert belül csak üresség van.
Kisírhatod magad esténként az arcod a párnádba temetve, hogy anyád mekkora kurva volt, meg hasonlók. De semmi sem fog változni.
És ez a lényeg - te magad tartod életben azt a démont, ami hosszú évek óta gyötri az életed. Emlékezni akarsz a gyerekkorodra, vagy legalábbis arra az időszakra, amikor a szüleid együtt éltek és egy család voltatok. Ehhez az emlékezéshez a zenéken keresztül találtad meg a saját memorandumodat.
De ez erősebbé tesz minket? Nem, köcsög. Gyengébbek leszünk. A múltnak vége, és el kell temetni, el kell felejteni. Van képed fiatalkorodról? Égesd el őket. Felejtsd el az egészet. Ne egy képre nézve vagy egy zenét hallgatva tartsd életben az emlékeket. Legbelül maradjon meg.
Előre kell haladnunk, mindig csak előre, mert ez az egy út van előttünk. Ha tetszik, ha nem. Az egyetlen hely ahová megérkezhetsz, az csakis a jövődben lesz, magad előtt, és nem pedig a hátad mögött a múltban.
Isten lehetőséget adott nekünk az örömre.
Ezt azért adta, mert szeret minket, és jobban szeret, mint amennyit bármelyikünk el tudna képzelni.
De szenvedést is adott, hogy ezen keresztül tudjuk megérteni mit jelent az öröm. De te, és a hozzád hasonló retard buzik inkább önszántukból, két kézzel kotorásznak a szenvedésben, mintsem befogadnák az örömöt, amit nekünk teremtett.
Egyél, igyál, rágózz, és leld örömöd a földi dolgokban addig, amíg lehetőséged van rá, de úgy, hogy az ne menjen az életed egzisztenciális rovására.
Ha úgy érzed nagyon mélyre süllyedtél, ülj be az autódba, (ha van) nyomj be egy Uncle Lucius Band albumot, gyújts rá egy indulj el városnézésre. Nyomd be a fűtést és hagyd, hogy a lágy country meg a zúgó hang ellazítson. Segíteni fog önmagadra találni.
Ez majd emlékeztetni fog arra, aki vagy.
Ne a gyerekkorodból származó zenék késztessenek "drogozásra".
Egyébként is, egy olyan világban élünk ahol ha lelkileg gyenge vagy, eltpaposnak mint egy darab kutyaszart a járdán. Aztán bánatodban, amikor betelik a pohár bemész egy iskolába és tömegmészárlást követsz el, vagy felakasztod magad 10 sör után a padláson. Micsoda áldás.
Szóval miért akarnál továbbra is barom neonáci zenekarokat hallgatni?
Őszintén szólva, én egyáltalán nem hallgatok ilyeneket. Csakis akkor ha kijön egy új album vagy szám, de azt is csak azért, hogy képbe legyek, mi változott egy adott zenekar életében.
Az egymást megölő négerekről szóló dalok boldoggá tesznek? A cigány putri felgyújtásáról szóló dalok boldoggá tesznek? Feledteti veled a szenvedést az életedben? Nem hiszem. Csak maximalizálja azt.
Ez az amit a sok köcsögnek meg kellene értenie, hogy az ostoba neonáci zenék nem fognak javítani a szar, és szánalmas életükön.
Egyetlen hullaszállítót sem fog érdekelni, hogy miért kell rád húzzák a fekete szemeteszsákot.
Ha úgy érzed, hogy nincs örömöd az életben, emlékezz arra amit Salamon mondott.
"Az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka. Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké."
Ez mindened, amit az Úr adott számodra, hogy megküzdj önmagadban az életnek nevezett pokollal.