Gyere velem a boldogság útján - Levél magadnak
Rájöttem, hogy nincs értelme negatívnak lenni. A negatív gondolatok akkor is benned vannak, ha éppen tudatosan nem gondolsz rájuk. Ott vannak tudat alatt. Ezek a negatív gondolatok olyanok, mint mondjuk a fiókban lapuló számláid, amikről még ha nem is akarsz tudomást venni, akkor is ki kell fizetned. Felesleges az életviteled megnehezíteni azzal, hogy még nehezebbé teszed a saját mindennapjaidat olyan dolgok bevonásával az életedbe, amelyekre nincs és nem is lesz ráhatásod. A feldolgozatlan érzelmeid tudat alatt kontrollálják az életed. De nem eltemetni kell, hanem foglalkoznod velük, el kell fogadd a létezésüket, hogy megszabadulhass tőlük.
Ha túl sokat aggodalmaskodsz azon ami körülötted történik, és tetteid esetleges negatív következményein rágódsz folyamatosan, akkor egyfajta lelki bénultság lesz úrrá rajtad, amelynek következményében már attól is pánikrohamot fogsz kapni, ha el kell döntened, melyik konzervet vásárold meg a boltban. Azonban ha mindent leszarsz (ahogy általában teszed a mindennapjaidban) akkor meg az apátia fog eluralkodni rajtad, és nem leszel képes felmérni annak a súlyát, hogy az adott tetteddel milyen láncreakciót indítasz el magadban, és másokban is. Rá kell lelned egy arany középútra, ami arra ösztönöz majd, hogy a lehető legjobban átgondold a dolgokat, de közben képes legyél megbocsátani saját magadnak, ha a legjobb szándékod által vezérelt tetteid is esetleg borzalmas következményekkel fognak járni. Ha küzdeni akarsz a lelki szabadságodért, mert úgy érzed egy rab vagy a rendszer börtönében, akkor a legjobb amit tehetsz a saját magad érdekében az az, hogy beletörődsz a sorsodba. Ahhoz, hogy elfogadd, bele kell törődnöd. Még akkor is ha nehéz. Olyan mint a halál gondolata: Nem akarsz meghalni, de ettől függetlenül el kell fogadd, hogy meg fogsz, és a napjaid meg vannak számlálva.
Az igazi szabadság csupán az adott elmeállapotodtól függ. Ha az elméd nem boldog, ha tele vagy félelemmel, negatív self-talkokkal, akkor nem számít, hogy a földi paradicsomban üldögélsz sörrel a kezedben, vagy pedig körülvesz téged mindaz, amire valaha is vágytál — nem fogod szabadnak érezni magadat. A szabadságod mindig és minden esetben csakis az adott elmeállapotodtól függ.
A negatív érzések és gondolatok elengedésével egy folyamatos felfelé haladás fogja kezdetét venni az életedben.
Az élet azért szép, mert nehéz, hogy éljed.
Kognitívan kell viselkedj önmagaddal, és néha más szemüvegen keresztül kell szemléld a világot, mint amilyennek a Rayban-ben látod.
Maradj összhangban a természettel, Isten szándékával, aki a természetet teremtette. A fény gyermeke vagy. Az evolúciónak semmi szándéka nincs veled azon kívül, hogy elhitesse veled, hogy egyszer élsz. Minden szerved bizonyos funkciókat hivatottak ellátni, de ez nem jelenti azt, hogy csakis azokra használhatod őket, amiknek a szerepét betölteni hivatottak. Például a szád azért van, hogy táplálékot tudj bevinni a testedbe, ezáltal fentartani az életben maradásod. De a száddal nem csak enni vagy inni tudsz, hanem csókolózni, pinát nyalni, vagy éppen egy biztosítószeget kihúzni a gránátból. Ha bármelyikben örömed leled, az isteni teremtés célba ért. Mindentől független.
Élsz. Lehet, hogy napról napra, de élsz.
Mindent összevetve, a dolgok sokkal rosszabbak is lehetnének, és hálásnak kell lenned azért, amid van, ahelyett, hogy azon siránkoznál, hogy itt az apokalipszis.
Túléled. Egy másik oldalon találkozunk.
(Megjegyzés: Magadra ismertél? El se hiszem. Pedig én mindvégig csak magamról, és magamhoz beszéltem. Ez egy levél magamtól egy későbbi önmagamnak. Ne láss bele semmi mást. Csak a saját lelki békém számít)