Út az anyagi függetlenséghez
Az élet egy folyamatos kölcsönhatás. Ez történik velünk táplálkozás közben, vagy ha beszélgetünk, ha levisszük a szemetet, ha kutyát sétáltatunk. Kölcsönhatásban vagyunk a környezetünkkel. Minden cselekvésünk hat a környezetre, ami visszahat ránk.
Igaz ez nem csak a fizikai síkon, de szellemi és lelki síkokon is. Amikor megbántunk valakit, vagy épp minket ér sérelem, a szervezetünk "jelez". Mivel? Fájdalommal, haraggal, vagy szomorúsággal, kinél hogy... Ha sikert érünk el valamiben, akkor örömöt érzünk, vagy büszkeséget, megint csak embere válogatja.
Amikor megtanulunk valamit, az beépül a viselkedésünkbe, egy tapasztalás akár a dolgokhoz való hozzáállásunkat is alapvetően megváltoztathatja. Ezeket a tanult viselkedési szokásainkat, a többé-kevésbé állandó magatartásunkat nevezzük jellemnek. A viselkedésünk idomul a környezetünkhöz, és alapvetően tanult reakciók összessége.
Szociális lények vagyunk. Az egyik legfontosabb reflexünk, hogy egy csoport része legyünk, tartozzunk valakikhez, elfogadjanak minket. Így érezzük magunkat biztonságban. Egymás segítése, tudásunk, tapasztalatunk egymással való megosztása évezredeken keresztül a túlélésünk eszköze volt. Amikor száz évek teltek el anélkül, hogy bármilyen változás történt volna egy alkalmazott tudásban, a megtanult dolgok nem igényeltek "továbbképzést". Amit egyszer elsajátított az ember fia, azt sokáig tudta a maga javára fordítani. Talán innen ered az illúzió és általános vélekedés, hogy amit egyszer megtanultunk, az már egész életünkre elég lesz. Felnőtt fejjel nem kell tanulnunk semmit: "öreg kutya nem tanul új trükköt". De miért is ne tanulhatna?
Az ipari forradalom hozta magával a központosított oktatási rendszert. Az addig működő "családi nevelés" helyét átveszi a népoktatás. Az ipari forradalom létre hozta a könnyű és nehézipart, a gépgyártást, forradalmasította a közlekedést, a földművelést, a mezőgazdaságot és még sok mindent. Mindezek a változások gyökeresen alakították át az emberek gondolkodás módját, az életvitelüket, vele együtt a mindennapi érintkezés kultúráját és szabályait. Ezzel együtt az egységesített oktatás igényét alakította ki azért, hogy a gyárakba azonos tudással rendelkező alkalmazottakat biztosítson.
Látszólag hatalmas fejlődést látunk, de ezért a fejlődésért nagy árat is fizettünk. Az egységesített világkép, szabványosított életvitel és sablonok szerinti "gondolkozás" mutatja, hogy merre is tart világunk. A központosított oktatás belénk neveli a félelmet a hibázástól, kirekesztővé tesz a másként gondolkodással szemben, dogmatikussá tesz. És a legrosszabb, hogy elhiteti velünk a tévedhetetlenséget, és azt, hogy amit megtanítottak nekünk, az mind igaz. Az lesz az eredménye, hogy azt hisszük, hogy azért, mert jól tanultunk, már igaz is az, amit tudunk.
De mi van akkor, ha rosszul tudjuk? Ha nem igaz, vagy nem úgy van, ahogy tanították nekünk? Mit lehet tenni? Hogyan lehet "helyreállítani" a tudásunkat? Mit kell megtanulnunk és mit kell tennünk, hogy képesek legyünk az önálló és tudatos cselekvésre? Életünk bármilyen területről is legyen szó, a megszerzett tudásunk a térképünk. Rossz térképpel pedig biztosan eltévedünk.
Kevés olyan dolog van, ami annyi fájdalmat, szenvedést vagy örömöt okozott már, amihez annyi vágy és gyűlölet tapadt, ami háborúkat robbantott ki és országokat épített újjá, ami az egyik embernek maga pokol, míg a másiknak a mennyországot jelenti: ez a PÉNZ.
Szeretnénk belőle sokat birtokolni, mert hitünk szerint ez gyógyír minden sebünkre: kifizethetjük a számláinkat belőle, esetleg a tartozásunkat, vehetünk magunknak egy házat, vagy egy Ferrarit, nyaralhatunk kedvünkre egy egzotikus szigeten, és még sorolhatnám. A pénzen vehetünk szabadságot, egészséget, de még szerelmet is. Azonban a pénz nem akar úgy viselkedni, ahogyan szeretnénk. Néha úgy elbújik, hogy alig lehet megtalálni, mindig a legrosszabbkor tűnik el, amilyen lassan jön, olyan gyorsan távozik. Vannak akik könnyen birtokolják és hatalmas vagyonra tesznek szert, mások viszont képtelenek kezelni. Akiknek van, mit csinálnak jól, és akiknek nincs, ők mit csinálnak rosszul?
Ahhoz, hogy elindulhassunk az anyagi függetlenség útján, először is szükség lesz tisztába kerülni azzal kapcsolatban, hogy milyen pénzügyi nehézséggel küzdünk, hogyan tudjuk átvenni az irányítást felette és hatékonyan kezelni azt. Meg kell találnunk azokat hibás képleteket, amik összezavarnak és a bénultságot okozzák. Amikor megérti valaki a pénzügy alapvető szabályait és használja a megtanult fogásokat, olyan körülményt képest magának teremteni, amelyben nyugodt életet élhet és valóban sikeres lehet.
Akik szeretnék elérni az anyagi függetlenséget, döntést kell hozzanak: akarnak és tudnak változni, változtatni. Ehhez a munkához állítottam össze egy anyagot.