A Mester és Margarita
Mihail Bulgakov klasszikusáról számos méltatás született már, széles körben ismert a mű hányattatott sorsa, a sok átdolgozás és a poszthumusz megjelenése is. A három szálon futó cselekmény meglehetősen próbára teszi az olvasót, hiszen Moszkva diktatórikus hétköznapjai, a Mester és Margarita mágikus szerelme és a Krisztusi történet újrafeldolgozása lazán kapcsolódnak csak egymáshoz. A regény szatirikus társadalomkritikája a 20-as 30-as évek Sztálini Oroszországát. De nem (csak) ezért érdemes elolvasni, hanem a rengeteg groteszk humorral átszőtt jelenet és karakterek miatt.
Nos, két esztendeje a lakásban megmagyarázhatatlan események láncolata indult meg: ebből a lakásból rendre nyomtalanul eltűntek a lakók. Egy ízben, munkaszüneti napon, rendőr csengetett be a lakásba, kihívta az előszobába a második lakót (azt, akinek a neve feledésbe merült), és azt mondta, kérik, menjen le egy percre az őrszobára valamit aláírni. A lakó meghagyta Anfiszának, Anna Francevna régi, megbízható háztartási alkalmazottjának, ha bárki keresné telefonon, mondja meg, hogy tíz perc múlva visszajön - azzal elvonult a fehér kesztyűs, takaros rendőrrel. De nemcsak hogy tíz perc múlva - azóta sem jött vissza; és az egészben a legfurcsább, hogy vele együtt a rendőr is eltűnt. (95-96. oldal)
Hozzád csengetett már rendőr, tűzoltó vagy mentő? Milyen érzést okozott?
Összesen négy nap leforgása alatt számos halálesetnek és furcsa eltűnésnek, balszerencsének lehetünk tanúi. A sátán (=Woland) bált rendez, három segítőjével ezért érkezett a városba - Személyes kedvencem volt Behemót, a hatalmas fekete macska karaktere, aki a sátán egyik segítőjeként vesz részt a történetben - Margarita pedig szerelmét a Mestert szeretné kiszabadítani, ezért vállalja, hogy háziasszonya lesz e pompás eseménynek. A szokványos moszkvai lakásban azonban az építészeti szabályok és ezzel együtt a tér is felszámolódik:
"Margarita és kísérője ezalatt már odaért az ötvenes számú lakás ajtajához. Nem kellett csöngetniük. Azazello saját kulcsával hangtalanul kinyitotta a zárat. Az első, ami meglepte Margaritát, hogy teljes sötétségbe került. Olyan sötét volt, mint egy föld alatti pinceodúban, és Margarita önkéntelenül megkapaszkodott Azazello palástjában, mert félt, hogy megbotlik. Ekkor azonban valahol messze fent mécses fénypontja jelent meg, és lassan közeledett. Azazello menet közben kikapta Margarita hóna alól a seprűt, s az egyetlen hang nélkül eltűnt a sötétben. Széles lépcsőn haladtak felfelé, amely Margarita előtt szinte végtelennek tetszett. Meglepte, hogy egy közönséges moszkvai lakás előszobájában hogyan fér el ez a szokatlanul láthatatlan, de jól érzékelhető végtelen lépcső. De az emelkedő véget ért, s Margarita megértette, hogy egy emelvényen áll. [...] Megdöbbentően furcsa este - gondolta Margarita. - Mindent vártam volna, csak ezt nem. Talán kialudt a villany? De a legfurcsább: a helyiség méretei! Hogyan fér el mindez egy moszkvai lakásban? Ez egyszerűen lehetetlen!" (323. oldal)
Volt már olyan érzésed, amikor beléptél egy ajtón, hogy hogyan fér el akkora tér a küszöbön túl?
A tér mellett a realitás is egészen egyedi szabályokat követ, hiszen a mindennapi események groteszk valósága mellett fantasztikus elemekben is bővelkedik a regény. Margarita például egy aranydobozban láthatatlanná tevő krémet kap, és harsány kacajából az olvasó már sejtheti, hogy a folytatásban valószínűleg ámokfutásnak indul...
Margarita szíve olyan hevesen megdobbant, hogy nem is bírta mindjárt megfogni az aranydobozt. Mikor összeszedte magát, kinyitotta a szelencét, és sárgás, zsíros krémet látott benne, amely - úgy érezte - mocsárszagot áraszt. Ujja hegyével a tenyerébe kent belőle egy csöppet, amitől még erősebb lett a mocsárifű- meg avarillat; aztán pedig tenyerével kezdte bedörzsölni vele arcát, homlokát. A krém könnyen kenődött, és úgy tetszett, nyomban el is párolog. Némi kenőcs bedörzsölése után Margarita a tükörbe nézett - és a szelencét egyenest aranyórája üvegére ejtette, amitől az üveg sugarasan megrepedt. Margarita behunyta a szemét, újra a tükörbe nézett, és harsányan felkacagott. (298. oldal)
Ha létezne láthatatlanná tevő krém, Te mit tennél a rendelkezésedre álló néhány láthatatlan órában?
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita című regénye Szőllősy Klára magyar fordításában olvasható az 1969-es első magyarországi megjelenése óta.