
Momó és Rosa mama keserédes története Émile Ajar regénye, melyben egy koravén kisfiú nézőpontján keresztül ismerheti meg az olvasó az utca emberét, a bűnös környékek életét és a szeretetet. Momó egy kurvagyerek, mint az összes gyerek strikkelésből kiöregedett Rosa mama bömböldéjében. A Gyámhatóság, a németek és az őrület vélt vagy valós veszélyének bűvkörében élnek egy felvonó nélküli tömbház 6. emeletén. Victor Hugot olvasó vak költő, transzfesztita, strici, gyilkos, hogy csak néhány mellékszereplőt említsek... Ez a sok periférián élő ember Momó hallás alapján tanult nyelvezetében, humorával átitatva epizódszerűen elmesélve kerülnek a lapokra.

Kisfiú (Daniel) mossa vakvezető kutyáját. Egy-egy pohár vörösbor mellett interjú készül a nappaliban a sikeres írónővel (Sandra). Közben 50 Cent P.I.M.P. című dalának hangszeres verziója üvölt a hangszóróból. A kisfiú a kutyával a téli természetben tett sétából közeledik újra a ház felé, amikor a kutya nem engedelmeskedik, tovább húzza a pórázt. Egy férfi fekszik a hóban, vérben ázva. Ez mind az első nyolc percben történik és bár a film műfaja szerint krimi, mégis a lélektani vonal lesz az erősebb ebben a bűn és bűnös keresés történetben. A maga 150 percével nem tartozik a rövid alkotások közé, de a néző figyelmét mindvégig a képernyőre szögezi. A félárván maradt kisfiúval és a megözvegyült feleséggel együtt keressük - nézőként...

Mihail Bulgakov klasszikusáról számos méltatás született már, széles körben ismert a mű hányattatott sorsa, a sok átdolgozás és a poszthumusz megjelenése is. A három szálon futó cselekmény meglehetősen próbára teszi az olvasót, hiszen Moszkva diktatórikus hétköznapjai, a Mester és Margarita mágikus szerelme és a Krisztusi történet újrafeldolgozása lazán kapcsolódnak csak egymáshoz. A regény szatirikus társadalomkritikája a 20-as 30-as évek Sztálini Oroszországát. De nem (csak) ezért érdemes elolvasni, hanem a rengeteg groteszk humorral átszőtt jelenet és karakterek miatt.

A kisfiú a nyolcadik életévében jár és betekintést enged három generációra visszafelé a családja történetébe. Képzelet színezte emlékképek idő és térbeli ugrásait a mindennapok és lírai leírások keretezik. Így történik, hogy a családregény műfaja és Jón Kalman Stefánsson írói stílusa keveredéséből egy olyan regény születik, amiben apróságokból kerekedik ki a történet, mégsem lehet elmondani, hogy miről szól ez a könyv pontosan, mert valójában az egész életről szól.

Albert Camus regénye számtalan értelmezést vet fel, a konkrétum szintjén lehet Meursault egy autista férfi, aki érzelmek nélkül tekint a világra, de olvashatjuk a társadalom szempontjából teljes kívülállóként is az énelbeszélőt, aki az adott helyzetekben keresi az érzelmi reakcióit. A történet a bűn és az ítélkezés kérdésében filozófia mélységekig megy, talán még a mások bűneinek felvállalása Bibliai értelmezéseknek is teret ad. Felvillantja emellett a média működésének visszásságait is. Mivel a kisregény története széles körben ismert, szeretnék néhány apró részletet kiragadni.

Furcsán kibontakozó regény, melyhez az inspirációt egy házassági hirdetés adja, nagy hozománnyal jutalmazva keres férjet fiatal lányának egy tehetős apa. Csaba meglepődve olvassa és a legrosszabból indul ki: kiállhatatlan, csúnya - azért nem kell senkinek... Azonban pénzre van szüksége, hogy testvérének Jolánnak megszűnjenek a birtokkal kapcsolatos nehézségei, melyet elsősorban szerencsejátékfüggő férjének köszönhet. Jelentkezik.

Fredrik Bachman első regénye Ovéról szól, az 59 éves, szilárd elveket valló Ovéról, aki bosszantóan szabálykövető és akit vélhetően utálnánk, ha a környékünkön élne. Egy régi világ értékrendje szerit nevelt, magának való, kicsit talán megkeseredett, folyton morgó alak fricskája a modern világ felé. A svéd szerző rettentően jó karaktereket tud építeni, humoros és szívszorító momentumokat tár az olvasó elé, de nem szűkölködik fanyar életbölcsességekben sem.

Francia krimiíró. 2004 óta évente egy könyve jelenik meg. A Park kiadó gondozásában éppen tegnap jelent meg a 15. könyve magyar nyelven, Angélique címmel. Mind a 15 magyarul megjelent munkáját olvastam. Olyan szerző számomra Musso, ha egy kisebb vagy nagyobb olvasási válság talál meg, az ő regényei mindig visszahozzák az olvasás örömét. Nem szólva arról, hogy mesterien fonja a történeteit és a legtöbb könyvét egy nekifutásra olvastam végig.

Egy házasság történetét meséli el ez filmforgatókönyv 6 jelenetben. Ahogy gyorsan átlapozzuk a hat címet Ártatlanság és pánik; A szőnyeg alá söprés művészete; Paula; A siralom völgye; Analfabéták; Éjnek évadján valahol egy sötét házban nem is remélhetjük, hogy ebben a drámában egy egyszerű férfi és nő közti történetet ismerhetünk meg.

Végignézve a könyveket, amik hatást gyakoroltak rám annyira, hogy kérdések megfogalmazására sarkalltak és még ajánlót is írtam róluk, jelentős mértékben szerepelnek csalfa szerelmi történetek, legtöbbjük elkerülve a boldog végkimenetel lehetőségét is... Esther Perel, a neves szexuálipszichológus egy egész könyvet szentelt ennek a témának, melyet sokéves szakmai tapasztalata mellett szakirodalommal és egy kultúrákon átívelő kutatással is körbejárt. Bár nem gondolom, hogy túl sok olyan ember létezne, akit egy affér vagy egy bizalomvesztés ne karcolt volna meg az életben, de még nekik is érdekes tanulságokat tartogat ez a könyv a párkapcsolatok dinamikájáról.