Ida regénye
Szokatlan felütéssel indul a regény - melyhez az inspirációt az 1900-as évek elején elterjedő házassági hirdetések adták - nagy hozománnyal jutalmazva keres férjet fiatal lányának egy tehetős apa. Csaba meglepődve olvassa és a legrosszabból indul ki: kiállhatatlan, csúnya - azért nem kell senkinek... Azonban pénzre van szüksége, hogy testvérének Jolánnak megszűnjenek a birtokkal kapcsolatos nehézségei, melyet elsősorban szerencsejátékfüggő férjének köszönhet. Jelentkezik.
FÉRJHEZ ADNÁM a lányomat, művelt fiatalemberhez, akinek foglalkozása vagy hivatala kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás, és ép, egészséges. A lányom móringja most 300 ezer korona készpénzben. Később öröksége ennél is nagyobb, talán milliókra is rúgó. Cím a kiadóhivatalban. (részlet a regény 21. oldaláról)
Te milyen számodra szokatlan, ugyanakkor elgondolkodtató hirdetésekkel találkoztál eddig az újságok hasábjain, vagy a világhálón?
A menyecske, Ó Ida zárdában nevelkedik, melyet apja kétes élete és a családból hiányzó női példakép indokol. A házasság előzetes megbeszélés alapján egy évre szól, mely férjnek és feleségnek egyaránt új életet tesz lehetővé. Csaba visszatérhet Münchenbe és a művészetnek élhet, Ida pedig elszakadhat a zárdából és apja házából. Egy képzeletbeli határvonalat igyekeznek tartani a másikkal szemben, és szinte kizárólag csak társaságban viselkednek férjként és feleségként...
Játszottál már valamilyen szerepet hónapokon át, vagy szerettél volna másnak látszani, mint aki vagy?
Gárdonyi betekintést enged egy festő mindennapjai által a Müncheni művészvilág működésébe. Humoros megjegyzéseknek enged teret, miközben nagyon aprólékosan, megfontoltan közelednek egymáshoz a szereplői. Régi vágású Csaba és Ida karaktere is, annak ellenére, hogy ilyen furcsán lesznek férj és feleség. Kettejük kommunikációját rövid sorokban elhangzó párbeszédek helyett sokkal jobban jellemzik kapcsolatukat azok a mondatok, amiket nem mondanak ki egymásnak.
" — Megyünk az öreghez — mondta Csaba.
Ida nem kérdezte, ki az az öreg. Csaba csak a csendesebb mellékutcában mondta meg.
— Egy öreg festő, nekem jó barátom. Kissé különös ember. Bocsánatot kérek, hogy nem is kérdeztem: van-e kedve rá, vagy nincsen? De az utcán férj és feleség vagyunk: az asszony mindig a férje hajóján ül.
— Tessék, csak vitorlázzon, amerre óhajt.
Sok apró utcán vitorláztak át. Minden beszélgetésük csak Ida egy megjegyzése volt.
— Különös, hogy ebben a városban egyetlenegy utca sincs: mind út.
Mondta volna még: Mi a neve hát itt a Gassenhauernak? Hogy azonban Csaba hallgatott, ő is csak magában hagyta a kérdést.» (részlet a 233-234. oldalról)
Gárdonyi Géza: Ida regénye című műve 1924 óta számtalan kiadásban megjelent.