9. Inas, segéd, mester: Iparosok Szulokban

A teljes szöveg megnyitásához kattintson a képre.

A magyarországi szakképzés története röviden

Magyarországon a 14. századtól 1872-ig a céhek szabályozták az adott szakmát, a gyártási folyamatokat, a minőséget, az árakat, és a képzést is. A szakmai karrier lépcsői: Inas, segéd, mester.

Suszterműhely - a mester, a segédek és az inas - forrás

A szakmák gyakorlását az 1841-ben alapított Országos Iparegyesület felügyelte (1945 után megszűnt). Képesítéshez kötött ipar gyakorlásához szükséges iparigazolványt adott ki, az előírt szakképzettség alapján.

1872-ben elfogadták az ipartörvényt, amely az iparosok, segédek és tanoncok viszonyának rendezésével is foglalkozott. Megszüntette a céheket, a képzést 3 hónap alatt át kellett alakítani. 1884-ben hirdették ki az ipartörvényt (1884:XVII.tc). Mivel részletesen foglalkozott a tanoncok helyzetével, foglalkoztatásuk feltételeivel, a köztudatban a törvényt tanonc- és gyermekmunkás törvény néven emlegették. Minden községben, ahol legalább 50 tanonc volt, kötelező volt iskolát indítani inas oktatás céljából.

Az iparos köteles volt: - a tanoncát képezni abban az iparágban, amelyet űzött, valamint jó erkölcsre nevelni és rendre, munkás életre szoktatni; - időt adni arra, hogy a tanonc vallását vasár- és ünnepnapokon gyakorolhassa; - ha tanonca nem tudott írni, olvasni, számolni, akkor esti, vasárnapi, stb. ill. ha tudott, ipari iskolába járásra szorítani.- betegség esetén a tanoncot gondozni és ápolni.

A törvény tanulókra vonatkozó legfontosabb részei: - a 14 éves kor alatti tanonc "csak" napi tíz órai, a 14 év feletti napi tizenkét órai munkára volt kötelezhető, amelyben szerepelt az iskolában töltött idő is. - Az iparos házában kellett helyet és élelmet biztosítani,, valamint nem lehetett éjjeli munkára és cselédszolgálatra kötelezni a tanulót. (Forrás)

1922-ben módosították a törvényt. Tanonc csak 4 elemivel rendelkező vagy írni, olvasni, számolni tudó jelölt lehet. A törvény szabályozta az óraszámokat, az oktatás már nem este vagy hétvégén, hanem hétköznapok délelőttjén történt. A középfokú szakképzés, a felső-ipari iskolák száma lassan növekedett.

1949-ben az iparitanonc iskolákat iparitanuló iskolákká szervezték át (1949. IV. törvény). Feladatuk az ipari szakmunkás-utánpótlás biztosítása volt. A tanulók három éves képzést kaptak a későbbi nevükön szakmunkásképző iskolákban.

A 90-es években a szakmunkásképzőt felváltotta a 4 évfolyamos szakiskola, amelyben 2 év közismereti és 2 év szakmai képzés folyt. A szakképzés rendjét jelenleg a 2011. évi CLXXXVII. a szakképzésről szóló törvény szabályozza.

Az iparos sor mesterembereinek szakmai képzése (1872-1945)

Az alábbi lista sajnos nem teljes, az erre vonatkozó legtöbb adatot Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék c. 1939-es munkájának személyi adattárában (655-932. o.) találtuk, sok esetben a mesteremberek utódaitól is kaptunk adatokat. Sok példát találunk arra, hogy szuloki mestereknél, sok esetben az édesapjuknál tanultak (v.ö. az Apáról fiúra c. blogbejegyzést). Néhányan a környéken másutt tanultak, és vannak, akik máshonnan költöztek Szulokba. A listánk az iparos sor házainak sorrendjét követi:

Czink János - szabó 1886-1963: Barcson 1902-ben szabadult fel. mint segéd 7 évig dolgozott. 1910-ben lett önálló.
Vecsera Géza - asztalos 1884-1943: Istvándiban 1902-ben szabadult fel. Mint segéd 9 évig dolgozott, 1911-ben lett önálló mester.
Maurer József - suszter, 1875-1955: 1891-ben szabadult fel. Mint segéd 16 évig dolgozott, 1908-ban önállósította magát.
Bognár Vendel - suszter 1914-1988: Maurer Józsefnél tanult.
Héli István - cipész 1925-2006: Babócsán tanult, két szuloki társával együtt.

Héli István, Héli Ferenc édesapja cipész-szerszámaival, Héli István suszterszéke (fotó: Héli Ferenc). (Cipész-szerszámairól készült fotók itt megtekinthetők.)

Deutsch István 1901-1989 és Deutsch Lipót 1904-1944, szíjgyártó- és nyergesmesterek: édesapjuknál, Deutsch Györgynél tanultak, 1927-ben önállósították magukat.

Propszt József - borbély 1904 (Bonyhád-Börzsöny)-1958: Először kitanulta az órásmesterséget, de nem tudott elhelyezkedni. A szülei ismerősénél, Kling Mátyásnál kezdte aztán újra borbélyinasként, Szulokban 1923-ban. Az akkori szokás szerint a mester házában lakott. Segéd lett, majd önállósította magát. Műhelyt nyitott, segédeket foglalkoztatott.
Propszt Józsefné (Hauzer Jolán) - varrónó 1910 (Kastélyosdombó)-1986: Szigetváron tanulta a szakmát.
Amma András - borbély 1919 (Tevel) -1987: Inas, majd segéd lett Propszt Józsefnél. Kisebb megszakításokkal együtt dolgoztak. Propszt József halála után (1958) mellékállásban folytatta később a mesterséget.
Wehring József - tejüzemvezető szül. 1914 (Lánycsók): Mohácson polgári iskolát végzett, a csermajori tejipari szakiskolában oklevelet szerzett. Működését 1934-ben Bezedeken kezdte meg, majd Pécsen a OKH telepén dolgozott. 1936-tól vezette a szuloki tejüzemet.
Kardos (Kling) József - borbély szül. 1895 (Tevel): Apja, Kling Mátyás borbélymester mellett dolgozott, 1928-ban lett önálló mester.
Geiszler István - sütőmester 1886 (Felsősegesd): A pékiparban Pécsen szabadult fel, segédként Szombathelyen, Kanizsán, Barcson és Pécsen dolgozott. 1914-ben Nagykanizsán, 1921-ben Szulokban önállósította magát.
Stix Mihály - asztalos: szül. 1892 (Németlad): Horvátországban 1908-ban szabadult fel. Mint segéd 4 évig dolgozott Budapesten és más városokban. 1914-ben lett önálló.
Kutrovácz Ferenc - mézeskalács készítő és cukrász szül. 1892: Apja, Kutrovácz Károly mester mellett tanulta ki az iparát, a cukrászatot pedig Budafokon. Nagyobb cégeknél működött Budapesten, Pozsonyban, Pécsen és más városokban. 1915-ben önállósította magát a mézeskalácsos iparban, 1929-ben pedig a cukrásziparban.
Kutrovácz János - mézeskalácskészítő és cukrász szül. 1894: Apja üzemében kitanulta a mézeskalácsos ipart, melynek vezetését később átvette. 1939-ben tette le a szakvizsgát Kaposváron. Szigetváron mézeskalácsos 1939-től.
Kokas Sándor - hentes- és mészáros mester szül. 1884 (Nagysalló): Budapesten tanulta ki a húsipart, segédként hosszabb ideig Budapesten dolgozott, 1919-ben önállósította magát Szulokban.
ifj. Kokas Sándor szül. 1916 (Rákospalota): 4 középiskolát végzett, apjánál kitanulta a húsipart.
Gáspár Katalin - órás: Édesapjánál tanulta a mesterséget. Nem volt olyan család a faluban, akinek az órái nem kerültek volna hozzá javításra.

Szuloki iparosok képzése 1945 után

A 60-70-es évek szakképzésére Kádár József, kőműves emlékszik vissza: Abban az időben a tanulók képzése mestervizsgával rendelkező iparosoknál és szakmunkásképző intézetekben zajlott párhuzamosan. Sabján Józsefnél tanultak a fiai, József és István, valamint Semsi István és Fekete Albert. Sabján József cégtábláján “kőművesmester és betonáru-készítő” állt, betoncserepet is készített egy sajátos gyártószerkezeten. Kádár József Sabján József testvérénél, Wekkel Gyula kőműves mesternél tanult, akinek rajta kívül több tanulója is volt, Asztalos András, Knoll Mihály, Kanta Lajos, Papp István.

Id. Sabján József, ifj. Sabján József, Sabján István, Wekkel Gyula, Kádár József (fotó: Huber Antalné, Jancsik Istvánné Wekkel Teréz)

A faluban mindig is több kőműves dolgozott, de a 70-es évesekben újra megnövekedett az igény a kőművesek iránt, több új ház épült ill. sok házat felújítottak. A kőművesek iskolai képzése Barcson folyt, az 525. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Az első évben három napot töltöttek iskolában, a későbbiekben ez fokozatosan csökkent, 2 ill. 1 napra. A többi napon a mesternél folyt a szakmai képzés. A 3. év végén elméleti és gyakorlati vizsgát kellett tenni. A gyakorlati vizsgát akkoriban a kőműveseknek Kaposváron a SÁÉV-nél tartották. Tételt húztak, és el kellett készíteni a vizsgamunkát. Kádár Józsefnek kéményépítés volt a vizsgafeladata, de volt pl. válaszfal építése, dörzsvakolat, belső simított vakolat és aljzatbeton készítése.A vizsga után szakmunkás bizonyítványt kaptak a tanulók. A mester kötelezettsége itt véget ért, de igény szerint foglalkoztathatta tovább a volt tanulóját. A jellemző inkább az volt, hogy maguknak kellett munkahelyet keresni, és gyakran állami vállalatoknál vagy szövetkezeteknél helyezkedtek el. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után 5 év szakmai gyakorlat kellett az önállósodáshoz, az ipari engedély kiváltásához. Újabb 5 év múlva mestervizsgát lehetett tenni, akkoriban Pécsen.

A szakmunkásképző intézetekbe a 8. osztályt sikeresen elvégző tanulók jelentkezhettek. Néhány szakma azonban akkor is érettségihez volt kötve. Huber Antal (1942) Csurgón érettségizett, és Székesfehérváron, a Videoton elődjénél tanult rádióműszerésznek. A sikeres szakmunkásvizsga után a gyár foglalkoztatta.

Huber Antal iparitanuló munkakönyve és szakmunkás bizonyítványa. Alul: Huber Antal szerel Szikinger Jánossal.

Más szakmák esetén is előfordult, hogy a gyakorlati képzés nem önálló mestereknél, hanem nagyobb üzemekben folyt. Héli Ferenc jelenleg Kaposváron él. 1969-71 között férfi szabónak tanult Kaposváron az 503. sz. Szakmunkásképző Intézetben, és a Kaposvári Ruhagyárban gyakorolt, ahol egy ideig dolgozott is.

Az idők változásával sok szakma eltűnt a faluból, ma már nincs pék, molnár, mézeskalácskészítő, férfi szabó. Jelen vannak azonban új szakmák képviselői, villanyszerelők, vízvezeték-szerelők, virágkötő…

Győri János egy olyan szakmát választott, aminek a faluban eddig nem volt hagyománya: Pécsen járt kályhás és keramikus tanfolyamra, és Kőhegyi Antal görcsönyi kályhásnál tanulta meg a gyakorlatban a csempegyártást és a kályhaépítést is.

Győri János munka közben, egy mesterműve és egy saját készítésű csempéje. Forrás: Győri János weboldala

A faluban sokkal több iparos dolgozott és dolgozik, mint akiket ebben a bejegyzésben megemlítettünk: Mind mind szakmáik szakavatott művelői, akik megjárták az inas - segéd ranglétrát, sokan közülük mestervizsgát tettek, önállósították magukat, és maguk is képezték az utánpótlást.

Ha információval hozzá tud járulni a bejegyzés bővítéséhez és pontosításához, örömmel egészítjük ki későbbiekben a szöveget: Írjon kommentárt, vagy keresse Szetecska Gertrúdot vagy Huber Antalnét (E-Mail-ben) vagy facebookon.