May 29, 2022

15. Szuloki finomságok - 3. rész: Mit kínáltak a lakodalmakban?

Nagyon sokáig a szulokiak elképzelni se tudták, hogy máshonnan házasodjanak a gyerekeik, így a két rokonság nagy lakodalmaknál kitett 3-400 főt is. Ez nagyjából a 60-as évekig így volt, később jóval kisebbek lettek a lakodalmak, távoli rokonokat már nem is hívtak.

Az alábbi kép különleges, nem a szokásos beállított csoportképet látjuk, tálak, üvegek, poharak, megemelt kalapok. A képet Szikinger János találta meg otthon, a jobb szélen a 3. az édesapja, Szikinger József "Szepi" (szül. 1928) fiatal fiúként, vőfélykalappal a fején.

400 ember? Hol fértek el ennyien? A falusi kultúrházban - a régi Szuloky kocsmában, amely a tulajdonosáról, Szuloky Józsefről kapta a nevét. Már írtuk, hogy filmeket is vetítettek itt, színdarabokat mutattak be, bálokat tartottak, és itt volt az Iparoskör és annak a könyvtára is a háborúig.

A nagyterem méretét a kép sejteti, a 4 nagy ablak a teremé, a hátsó, 5. résznél (mára már ablaktalan) a színpad. A képen látható lépcsős bejárat az átépítésnél készült, az utóbbi 10 évben.

A szuloki kultúrház 2021-ben. Fotó: Szetecska Gertrúd.

Itt volt a kocsma is, az épülethez tartozott egy nagy belső udvar - itt fényképezkedett a lakodalmas sereglet, és futkostak, játszottak a gyerekek, főleg a tánc szüneteiben. Az U-alakú épületben kisebb helyiségek voltak, itt tárolták a hozzávalókat, és alakították ki a lakodalmas konyhát.

Régebben a templomtéri ún. Eichinger-kocsmában is tartottak lakodalmakat. A ház 1800 körül épült, ma műemlékvédelem alatt áll, nincs használatban.

Az Eichinger kocsma utcafrontja. Fotó: Szetcska Gertrúd.

Lakodalmas fotó az Eichinger-kocsma udvarán:

Az udvar az 50-es években.
Az Eichinger-kocsma udvara ma.

A később betelepült iparosok kisebb rokonsággal rendelkeztek, és jóval kisebb lakodalmat tartottak, gyakran a saját házuknál, de más családok is tartották háznál a lakodalmat. A fotón Engis Teréz és Villányi János lakodalmas csoportképe a saját udvarukon.

Fotó: Huber Antalné tulajdona.

Előkészületek

Az ételek előkészítését közösen végezték a rokonok és barátok, disznót vágtak, a nők tyúkokat vágtak, levestésztát készítettek, rétest és kalácsot sütöttek, díszítették a termet.

Közben a férfiak a faluban lovaskocsikkal - később teherautóval - összegyűjtötték a padokat, asztalokat, az evőeszközt és tányérakat, majd a teremben fölállították bakokra a nagy asztallapokat és a hosszú deszkákat padoknak...

A képen: Gyűjtik az edényeket lovaskocsival - a lovakat is feldíszítették

Balról jobbra. elöl: Schulz Mátyás. Vidák György, hátul Kádár József, Frank Mátyás, Friitz István és Gindert Györgyné (Hauzer Magdolna), valamikor a 70-es évek közepén.

A lakodalomra nagyon sok tányér, pohár, csésze, "eszcájg", edény, abrosz kellett, a faluban szedték ezeket össze, nem csak rokonoktól.

Régi tányér és csésze - a reggeiinél felszolgált tejeskávéhoz, a Czink és az Amma családból. Fotó: Huber Antalné.

Gránit leveses tányérok - főleg a gyerekek örültek, ha szép virágos tányér jutott nekik, ha mégsem, az idősebbek sokszor kicserélték velük a sajátjukat.

Huber Antal tulajdona, fotó: Huber Antalné.
Rétessütő tepszi. Fotó: Szetecska Gertrúd.

Felírták pontosan, kitől mit hoztak el. Hogy mindenki a végén visszakaphassa a sajátját, az edények és tányérak alját monogrammal vagy a házszámmal vagy más jelöléssel megjelölték. Ha valami eltört vagy eltűnt, azt a vőlegény és a menyasszony szülei pótolták, mindenhova visszavittek annyit, amennyit elhoztak.

Czink József monogrammja egy tányérunk alján. Huber Antal tulajdona. Fotó: Szklenár Judit.

Amilyen egyszerűen és takarékosan főztek a szulokiak a mindennapokban, annyira gazdagon megrakottak voltak a lakodalmas asztalok. A nyíregyházi Nyírvidék c. újság 1926. január 26-i számának 5. oldalán a színes hírek között megemlítik a szuloki lakodalmi lakomát:

forrás

A lakodalmas menü

Régebben a lakodalmak általában kedden voltak, az előkészítés hétfőn. Pénteken, böjtnapon és szombaton sosem tartottak lakodalmat. A háború után pedig inkább szombaton volt a lakodalom, és pénteken készítették elő.

A szuloki lakodalmas ételeket, a menüsort személyesen is megtapasztaltuk. A régebbi menüt többek között a 70-es évekbeli iskolai gyűjtésből ismerjük, és azonos adatokat találtunk Wiedner Mónika cikkében is. (4.12 pont - forrás)

Az alábbi táblázatban foglaltuk össze, hogyan állt össze egy átlagos menü 1945 előtt, ill. 1945-től kb. a 90-es évek elejéig,

- a lakodalom napján, reggeltől hajnalig,
- a lakodalom előtti napon, ahol a segítők, rokonok és az ifjú pár barátai közösen ettek.

Ettől a menütől el is térhettek, a szülők vagyoni helyzetététől és a meghívott vendégek számától is függött, mit, és hány fogást tálaltak fel.

A táblázatot készítette Szklenár Judit.

A menü sok elemét megtalálhatjuk más sváb faluk lakodalmas szokásai leírásában is.
A tortákról már előző bejegyzésekben írtunk.

Az ételeket a rokonok közül a fiatalabb nők szolgálták fel. Libasorban járultak a konyhára, Annus néni adagolta az ételeket a tálakra, aztán a sor szépen bevonult a terembe, és egymás után lerakták az asztalokra a tálakat. Általában 4-6 embert számítottak egy-egy tálhoz.

Felszolgálók az ebéd utolsó fogásával. 1966. Fotó: Huber Antalné tulajdona.

Minden fogás frissen, forrón került az asztalra. A következő fogást is úgyanígy tálalták fel, és egyben elvitték az üres tálakat a konyhára, nem kis mosogatnivalót gyűjtve ezzel, amit a rokonok segítettek elmosogatni. A tiszta edényt nagy kosarakba tették lecsöpögni, mert vacsorához újra szükség volt rájuk - kb. addig el lehetett mosogatni, mire újra tálalni kellett.

A zenészek egy emelvényen voltak, nekik ott is terítettek, és előbb kapták meg az ebédet, hogy kb. az ebéd közepén az első vőfély vezetésével elindulhassanak az asztaloknál ülőkhöz "dusuláshoz". Mindenkinek elhúzták a nótáját, és pénzt is adtak ezért, koccintani is illett velük.

Az otthon maradt időseknek és betegeknek, akik nem tudtak eljönni, ebéd után csomagoltak a konyhán kóstolót, a segítők a kiszállítást is felvállalták.

Két napos lakodalomról szoktunk beszélni, de volt ott még harmadik is: A kocsonya már 3. nap hajnalán került az asztalra, és jócskán ott maradtak a vendégek reggelig. Hivatalos közös reggeli nem volt ugyan, de a rengeteg maradék miatt senki nem maradt éhen. Vasárnap a pakolás közben is kaptak enni a segítők, a maradék ételeket pedig köztük elosztották vagy a lakodalmas házakhoz vitték.

A szakácsnő

Ezt a rengeteg féle ételt, sokszor 300-400 főre a falusi "főszakácsnő" készítette el, akit a fiatal pár szülei bíztak meg és fizették meg a munkáját. Segítői is voltak, főleg a rokonságból. A szakácsnővel egyeztetettek a szülők, hogy a meghívott vendégek számához képest mire van szükség.

A hozzávalók egy részét - tyúkot, tojást, túrót, tortát, süteményt, mákot, diót, esetleg savanyúságot, kinek mije volt - az előző napokban vitték a meghívott vendégek a lakodalmas házakhoz, ezzel előre számítani lehetett.

Rengeteg szuloki lakodalmat vezényelt le a kultúrház alkalmi konyhájában özv. Koch Jánosné Annus néni (1913- 1997). Nem ez volt a fő foglalkozása, lakodalmak között a családi gazdaságban dolgozott.

Édesanyjától vette át a fontos feladatot, tőle tanulta meg, hogyan kell levezényelni egy lakodalmat a konyhán. A fotó a lakodalmas konyhán készült, a konyha előtt az udvaron felállított nagy üstöknél és kondéroknál.

Huber Antal és Amma Éva lakodalma, a konyhás segítők: Hebrang Máténé (Strublics Katalin), Sabján Józsefné (Verkmann Magdolna), Guth Jánosné, Vitmann Jánosné, Beck Istvánné. Fotó Huber Antalné tulajdona.

A lakodalomban volt egy szokás, hogy a szakácsnő vacsora után bejött bekötözött kézzel, jajgatva, hogy leforrázta a kezét. A vendégek pénzt adtak a "gyógyulásra", ami a szakácsnő jutalma volt. Szikinger János mesélte, hogy ilyenkor Annus néni mindig viccesen azt mondta: "Ich bin die doppelte Frau Koch, ich bin der Koch und mein Name ist auch Koch." - Én duplán vagyok Koch (szakács) - én vagyok a szakács és a nevem is az.

A szakácsok, pincérek és felszolgálók vacsora után maskarába öltözve konyhai edényekkel és söprűkkel bevonultak, nagy zajt csapva a fakanalakkal, kenőtollal és üvegmosóval spriccelték a körben ülőket. Ekkor csak az övék volt a táncparkett. Először körbevonultak, majd egymással táncoltak, később felkértek más vendégeket is, akik sokszor nem is tudták, kivel táncolnak, mert álarcot is hordtak a maskarák.

Annus néninek nagyon sok receptes füzete volt. Híres volt a fasírozottja, de a titkát megőrizte. Amma papa legjobban a lakodalmas reggelit szerette, pont a fasírozott miatt.

Régen a kávét a szakácsnő főzte, és tálcán felszolgálta a vendégeknek, akik ezért fizettek neki - az összegyűlt pénz a végén az övé lett. Később ez a szokás eltűnt, senkinek se kellett fizetni a kávéért. (forrás)

Annus néni utódja a lakodalmakkor a tanult szakács, Henger Attila lett. Az Ízőrzők műsorában is elmondta, hogy a nagymamája, akitől a konyhán sok mindent ellesett, mlyen büszke volt rá, amikor először megfőzött egy szuloki lakodalomra.

Mit ittak a lakodalomban?

A lakodalmakon az ételek mellett az italokról is gondoskodni kellett. A felnőttek bort, fröccsöt, szódát, a gyerekek régen málnaszörpöt fogyasztottak. Később persze a szörpöt felváltották az üdítők.

Pfeffer Teréz és a Knoll Mihály lakodalma. A képen Teri nagyszülei, Pfeffer Istvánné, Juli néni és Pfeffer István. Középen id. Virth István. Fotó: Trixler Angéla tulajdona.

Reggelire a kalácshoz és a fasírozotthoz kávét, tejeskávét ittak. A szódát Pfeifferék szikvízüzeméből hozták, ami az állomás mellett volt. Korábban Árbogásték is töltöttek szódát.

Pfeifferék szódásüvege. Fotó: Szetecska Gertúd.

Régebben a lakodalmakban a szulokiak a saját borukat szolgálták fel - általában mindenkinek volt szőlője. Főleg kék és fehér, bőven termő, de nem túl jó minőségű bort eredményező, kissé savanyú Nohát termeltek (igazi neve "Noah" - Noé), de volt a szőlőkben Othello, Izabella és Elvira is..

Ezeknél azért létezik minőségibb bor is... A későbbiekben, a 60-as évektől a szulokiak egy része a lakodalom előtt "bornézőbe" ment a Balatonra, Tolnába-Baranyába, ismertebb szőlészekhez. Jó pár kóstoló után kiválasztották, és hordóban hazahozták a finom lakodalmas bort.

A lakodalomban a bor hordóban állt a kultúr színpadán, egy-két kék kötényes pincér az idősebb rokonok közül volt a csapos, a fiatalabbak fehér kötényben pincérkedtek, és üvegből kínálták a vendégeket. A fiatalabb fiúk is szerettek pincérek lenni.

1. Villányi János, Freissberger György, Frank Mátyás, Bicsár József és Fritz István (1966). 2. Czink János - Hanci 14 évesen (1958). Fotók: Huber Antalné tulajdona.

Pálinkát csak kora hajnalban szolgáltak fel, napközben nem.

Ha tudta egy család, hogy lakodalom lesz a háznál, félretettek az édes mustból, amiből a gyerekek is ihattak. A menyasszony borosüvegeket és több poharat rozmaringgal és szalagokkal díszített fel, abban kínálta az édesbort - a poharakat körbeadták, és folyamatosan újra töltötték... Főleg gyerekek és asszonyok kóstolták meg az "édesbort".

A fotó rekonstrukció.

A rozmaring különleges szerepet kapott a lakodalomkor, a lányos anyák otthon mindig ültettek rozmaringot a kertben. Régen rozmaringág díszítette a vőlegény és a menyasszony ruháját, a vőfélyek kalapját is, és minden vendég kapott a lakodalmas háznál egy-egy vékony színes szalaggal díszített rozmaringágat. Ez utóbbi szokás később is fennmaradt.

Czink Erzsébet és Huber Mihály. Fotó: Huber Antal tulajdona.

A rozmaring már a rómaiaknál is az élet, a szerelem és a termékenység szimbóluma volt, esküvőkön sokfelé használják díszítésként, hogy szerencsét és boldogságot hozzon az ifjú párnak.

Más magyarországi sváb falukban is szerepet kapott a rozmaring, és arról a környékről, ahonnan a szulokiak származnak, szintén megemlítik, hogy a vendégek rozmaringos díszt kaptak a vőfélytől.

In Ehingen schmückt die "Nähre", welche dafür ein kleines Geschenk erhält, die Hochzeitsgäste mit "dem Rosmarin und dem Nägele." Auch der Bräutigam trägt ähnliche Sträuße an der linken Seite und auf dem hohen Hut, welchen er, außer in der Kirche, den ganzen Tag über nicht vom Kopfe bringen darf. (forrás)

A szulokiak ettek, ittak, sokat táncoltak és énekeltek, addigra már el is felejtették, mennyit dolgoztak már a lakodalom előtt is, hogy jól sikerüljön a nagy nap.
Mi viszont szeretnénk a következő blogbejegyzésben az előkészületek egyik fontos mozzanatát felidézni, a disznóvágást.