3. A szuloki iparossor kialakulása

A TELJES CIKK A KÉPRE KATTINTVA nyílik meg!

Egy település évszázadokon keresztül változik, formálódik, a földrajzi adottságokhoz, a kor követelményeihez és lakosai igényeihez igazodva.

Szulok utcaszerkezete

Szulok egyutcás falu, a légifelvételen (Kovács Roland) és a térképeken még ma is jól kivehető a fésűs szerkezet, amit a 18. századi újratelepítéskor kialakítottak.

Az egyutcás falu kialakításában szerepet játszhatott az árok, amit a Somogy megyei 1. katonai felvétel (1782-1785) is megemlít:

"Szuloh (v. Szulyok) 1. szuloki csárda (...) 2. egy fallal körülvett templom 3. az itt eredő patak, amely átszeli a falut elöl és hátul mocsarat alkot 4. itt-ott kisebb bozótos 5. az utak viszonylag jó állapotban vannak A szuloki csárda közvetlen a nagy tölgyerdő mellett fekszik."

Szulok észak-dél tájolású. A falu közepén húzódó árok (Rigóc-patak, Rigóci-árok, Szulokban csak "árok") két oldalán, a vízfolyás vonalát követve, a mocsarasabb területek kihagyásával jött létre a két egyenes házsor és a falu két közlekedési útja. A házsorokat és a két utat 5 szélesebb, kocsik számára is alkalmas, és több keskenyebb, gyalogos átjáró köti össze, fa hidakkal az árok fölött.

Nehéz elképzelni, hogy itt valaha mocsár volt, ha szárazabb időszakban nézünk rá az árokra.

A házak azonos szélességű parcellákon épültek, mögöttük pedig a család konyhakertjét és földjeit találjuk. A ház mögötti területet a szulokiak hostélnak mondják (> dt. Hofstelle). A hostélok jól láthatók a légifelvételen.

Mint a fenti képen is látható, a falu közepén levő templomtéren megszakad az egyenes házsor. A templomtól kezdődött a házak számozása, az alsó falu (dél) felé kezdve 1-es számmal, ami a falu végén körben folytatódott. A fenti 1861-ből származó térképen a templom másik oldalán levő utolsó ház száma 192-es.

A középső sor

Az árok jobb és bal oldalán levő terület nagyrészt sokáig beépítetlen maradt, mivel paraszti gazdálkodásra nem volt alkalmas. Az első katonai felmérés már ábrázol épületeket a patak árterében: A községháza (?) és az alsó falu 38-42-es sz. házai jól láthatók az 1861-es térképen.

Az alábbi térképrészleten a felső temető felé vezető út jól kivehető, a berajzolt épület az átjáró után, a középső soron van, és 196-os számot visel. A tulajdonosa - a többi házzal ellentétben - nincs megnevezve.

A térkép későbbi ceruzás kiegészítése egy újabb - számozás nélküli - középső sori épületet és a hozzá tartozó telket mutatja:

A templomtér előtti és utáni szakaszon is láthatók épületek, a térkép készítésének idejéből és később piros tollal és ceruzával kiegészítve:

A faluba egyre több iparos települt a XX. sz. elején. A szuloki parasztok mellett a faluban számos mesterember is élt. 1920-ban 39 mesterembert regisztráltak: 4 asztalost, 2 ácsot, 7 cipészt, 1 bognárt, 3 kovácsot, 4 kőművest, 1 mézeskalácsost, 1 péket, 2 szíjgyártó- és nyergesmestert, 4 borbélyt, 3 hentest, 3 férfi szabót, 2 órást, 1 esztergályost, 1 kötélverőt. (Dunántúli Cím- és Lakjegyzék/ Győr 1920. 985.)

Az iparosoknak nem volt szükségük szántóföldre, csak ház és műhely építésére alkalmas telekre és kiskertre. Az ártér megtisztítása után házépítésre alkalmas terület szabadult fel a falu közepén. A beépítés a múlt század 10-es éveiben kezdődött. Az iparosok a falutól vásárolták a telkeket.

Egy 1937-ből származó rendkívüli közgyűlés véghatározatában megemlítik, hogy szavazás eredményeképp négy iparos (Bauer János, Propszt József, Virth József és Horváth János) vásárolhat a község belterületén rendelkezésre álló területekből 200 négyszögöles telket, négyszögölenként 2 pengő árban.

Az indoklás:

"1. A szükséges terület a községnek rendelkezésére áll, a közérdek sérelme nélkül kijelölhető és kihasítható. 2. A kérelmezők a házhely juttatásra érdemesek, saját lakással nem rendelkeznek. 3. A község erkölcsi és sociális kötelességének tartja a kisemberek házhelyhez való juttatását továbbra is, - annál is inkább, mert eddig több mint 30 házhelyet juttatott a kis emberek számára méltánytalan lenne a mostani kérelmezőktől annak megtagadása." (1937. 03. 13).

A telkeket igény szerint adták ki, és az építkezés sorrendjében számozták be, folytatva az eredeti házszámozást 193-tól. A 193-as és 194-es telek a falu tulajdonában volt, az első iparos telek (195 - Fő u. 24) az 1948-as népszámlálás szerint Jungvirth Jánosé volt. Az adatokból jól látható, hogy a házszámok ezen a soron sok esetben nem sorban követik egymást:

Szetecska (Kossuth u. 77) - 236 Frank (Kossuth u. 78) - 244 Propszt (Kossuth 79) - 250

Huber Simonné (Frank Teréz, 1920-2013) 2001-ben emlékezetből lediktálta az iparossor lakóinak névsorát, ő az iparos sort "Schneiderkass"-ként említette.

A Schneiderkass - Schneidergass(e) - Szabó sor kiemeli az iparosok közül a szabókat, akiket a faluban a többi mesterhez hasonlóan csak "Kimpf snájder", "Czink snájder", "Czink szabó"-ként emlegettek. A faluban mindig is számos szabó és varrónő működött: Kimpf szabó, CzinkJános, Bauer János, Huber Mihály, Wirth József, Balha (Balatoni) András, Maurer Anna (Nusi), Maurer Erzsébet, Maurer Mária, aki később Budapestre került úriszabóként, Mercz Veronika, Váradi Károlyné, Propszt Józsefné (Hauzer Jolán), Devecser Jánosné varrónők.

Az iparossor rendszerének kialakításában a foglalkozások nem voltak mérvadóak.

Hasonlóan a falu két házsorához az iparossoron is azonos szélességű parcellákat alakítottak ki. A tulajdonosok a felső faluban - a vasút-kocsma-bolt átjáróig - az árok bal partján építették a házakat.

A képen a kocsma-bolt átjárótól (sárga vonal) a tejcsarnoki átjáróig látható a középső sor, a házakat pontokkal jelöltük. A listán az építők neve szerepel:

A középső sor ezen szakaszán a házak hol az árok bal partján épültek, és a mai Fő utcára nyílnak, hol pedig az árok jobb partján, és a Kossuth utcára nyílnak.
Az alsó faluban ugyanez figyelhető meg, a házak hol a Petőfi, hol a Dózsa utcára nyílnak. A házak egy részének ill. a telkeknek mindkét házsorra volt kapus ill. kiskapus kijárata.

A házakról és lakosaikról későbbi blogbejegyzésekben írunk.