2. Honnan jöttek a szulokiak ősei?

A TELJES CIKK A KÉPRE KATTINTVA nyílik meg!

A településről a forrásokból megtudjuk, hogy neve több változatban is felbukkan: Zoloc, Zulok, Szuloh, Szulyok, Szurok. A török hódoltság alatt az eredeti falu elpusztult, és az 1700-as évek második felében épült újjá. Szulok német neve Sulk, a szulokiak magukról "szulki"-ként beszélnek.

Szulok község zászlója, fotó: Szetecska Gertrúd

Szulok a 17. századtól a Széchenyiek birtoka volt. Gróf Széchenyi Ferenc (1754–1820) 1814-ben kiadta három fia örökségét. Földjei jelentős részét szabad birtokként három fia (Lajos, Pál és István) között értékarányosan szétosztotta. Lajosnak (1781-1855) jutott többek közt Homokszentgyörgy, Szulok, Kálmáncsa. A legfiatalabb fiú, István (1791-1860) kapta a somogyi birtokok közül a környékbeli Csokonyát, Gyöngyöst, a Kútfői-pusztákat, Barcsot a drávai erdővel, Darányt és az Aranyosi pusztát. István Csokonyát és Barcsot 1834-ben eladta két testvérének.

Forrás (--> 3. oldal)

A jelenlegi falut a Széchenyiek Württembergből származó németekkel telepítették be. Az első telepesek 1750/52-ben érkeztek a fekete-erdei Owingenből.

Owingen napjainkban
Forrás: https://www.owingen.de/startseite

Az első telepesek – a „községalapító" csoport: Petrus Fritz, Ignatius Zoha, Johannes Schneider, Laurentius Miller, Johannes Vitmann (Wittmann), Joannes Poss, Josephus Frank, Michael Weinhardt (Vainhart), Adamus Mihlisz, Georgius Prandner, Nicolaus Paur, Josephus Chiner, Michael Naypaur.

A forrás: "In processu Canisiensi Neo inpopulatorum Praedium Conscriptio "– egy adminisztraítív hiba folytán tévesen 1717 jelzettel. Szulok betelepítése Bognár Tibor szerint a 1750. május i-jén kelt telepítési szerződéstől datálható. A falu 1750 előtti egyetlen megyei adóösszeírásban és az 1726. évi tizedlajstromban sem szerepelt. (Bognár Tibor: Fejezetek Szulok történetéből (1750-1812). Somogy Megye múltjából. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1987. 221-229. p.)

Az első telepesek feladata a mocsaras, erdős terület megtisztítása volt. Róluk az olvasható a forrásokban, hogy malária áldozatai lettek.

A nagy owingeni bevándorlás 1768- ban történt, 1771-ben már 73 owingeni lakott a faluban. Mészáros Ádám tanulmányában további telepesek neveit találtuk, köztük sok owingeni származásút is. (Lehet, hogy Huber "Tóni" és Szklenár Judit Klemens vagy Andreas Huber leszármazottja? :-)

Forrás: Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között. Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005. 18. o

A fenti listából Krauchenwies kivételével minden település megtalálható, Wessing -> Wessingen, Endermettingen -> Untermettingen.

A térkép itt megtekinthető és nagyítható. (készítette Szklenár Judit)

A térképen 8 szomszédos falut is találunk: A magyarázat bizonyára az, hogy annak idején szájról-szájra terjedhetett a hír, hogy Somogyban jó föld és jó lehetőségek várnak a telepesekre.

A falut több hullámban telepítették be, a későbbiekben Hessen tartományból érkeztek még telepesek, többnyire egyéni szervezésben, különböző településekről.
(Forrás: Bernd Rieken: Wie die Schwaben nach Szulok kamen. Campus Forschung, Bd. 808, 247 S., Frankfurt/New York, 2000, Anton Huber, Aus der Geschichte von Barcs, in: Unser Hauskalender 2001.)

Német tartományok a vesztfáliai béke után, https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/83/HRR_1648.png

A térképen délnyugaton sárgával jelölt a Hzm. Württemberg (Herzogtum - hercegség), északabbra a térkép közepén barnásszürke színnel jelölt a Landgft. Hessen-Kassel (Landgrafschaft - őrgrófság).

Magyarország újra benépesítésére azért volt szükség, mert a 150 éves török uralom és a folyamatos háborúk eredményeként a lakosság elmenekült vagy a török csapatok elhurcolták. A népesség a 18. sz. elejére - különösen a hódoltság és a végvárak vidékén, az ország középső és déli részén - jelentősen csökkent. A birtokosok érdeke volt a munkaerő pótlása. A bécsi udvar szempontjából a vallási szempontok is szerepet játszottak Magyarország benépesítése során.

"A német területeken a földbirtokosok nem akadályozták meg a jómódú, vállalkozó kedvű kézművesek és azon parasztok kivándorlását, akik az örökösödési jog miatt a későbbiekben nem válhattak önállóan gazdálkodó parasztokká. Ezáltal a telepítéseket szervező nagybirtokosok nem voltak rákényszerülve arra, hogy minden telepest befogadjanak, sőt megkövetelhették, hogy a bevándorlók legalább 200 forint értékű vagyonnal rendelkezzenek. A telepeseknek ezzel az összeggel kellett gazdaságukat az új hazában felépíteniük. Földön és telken kívül ekkor ugyanis mást még nem kaptak, ám szorgalmuknak és kitartásuknak köszönhetően egy nemzedéknyi idő alatt felvirágoztatták az 1700-as évek elején szinte lakatlan és elpusztított országrészt."

Forrás

A korabeli forrásokból megtudhatjuk, hogy a betelepítendő németek számára rendeletben biztosították, hogy milyen juttatásokat kaphatnak: a házzal beépítendő telek nagyságát, a házépítéshez szükséges építőanyagokat, a megművelhető földek nagyságát, a haszonállatokat, és azt is, mennyi ideig voltak adómentesek, és ezután mennyi adót kell fizetniük. Ezek alapján szövegezték meg a nagybirtokosok a német tartományokba elküldött toborzóleveleket. Ezek voltak Európa első reklámszövegei.

Az alábbiakban eredeti formájában közöljük az első ismert toborzólevelet, 1718-ból, amit a Tolna megyei jobaházi Dőry László német ügynöke fogalmazott és terjesztett röplapként Württembergben:

Es wird jedermann kundgemacht, daß die, welche mit vorheriger Benachrichtigung und Einverständnis Ihrer etc. gnädigen Herrschaften Lust haben, sich in dem Gebiet und der Herrschaft des Agenten Herrn Ladislaus Döry von Jobaháza, im Komitat Tolnau oberhalb von Fünfkirchen liegend, mit ihrem Haushalte niederzulassen, sich bei Herrn Inneren Rat und Gröttmeister (?) Franz Felbinger in Biberach anzumelden haben. Dieser, mit Vollmacht versehen, wird dann dem zu ihm Kommenden an einem fruchtbaren, mit Brunnenquell und Waldungen versehenen Ort als Eigentum einräumen: 30 Joch Acker, 8 Tagewerk Wiesen, 16 Tagewerk brachliegende Weinberge, einen Platz für Haus und Garten mit einer Breite von 18 und einer Länge von 45 Klaftern.
Holz zum Bauen wird umsonst gegeben, zum Brennen zu leidlichem Preise. Drei Jahre sind abgabefrei, es gibt keine Leibeigenschaft, frei ist das Weinschenken von Michaelis bis Weihnachten, eine Weide von 20-25 Stück Vieh wird gestellt, Schafe und Schweine nicht inbegriffen.
Dafür gibt jeder, der dorthin geht, 50 Gulden, und zwar je eine Hälfte beim Antritt und nach 2 Jahren, nach 3 freien Jahren gibt jeder in 2 Abschnitten jährlich 5 Gulden, 9 Tage Frondienst mit der Hand und 9 mit dem Zug oder Pflug, dann jedes Jahr 1 Fuhr von 6 Meilen Weg, auch gibt jeder von 20 Schweinen 1 Schwein.

Forrás

A későbbi forrásokban szerepel, hogy milyen feltételeket kell biztosítani a kézműveseknek és mestereknek, akikre szükségük volt a nagyrészt földművelőkkel betelepített falvaknak. Ők építették a házakat, gyártották a szerszámaikat, patkolták a lovakat, készítették ruháikat és lábbelijüket...

"Negyedszer: A kézműveseknek és mestereknek csak a háztartásban szükséges eszközökre van szükségük: a kézműveseknek továbbá a szükséges szerszámaik beszerzésére 50 rajnai gulden fizettessék.
Nyolcadszor: A birodalomba bevándorlóknak a betelepülésük napjától fogva kerek 10 éven keresztül biztosítjuk, hogy ez idő alatt az állami és uradalmi adó és a közterhek megfizetése alól teljes mentességet élvezzenek. A 10 év lejárta után azonban kötelezzük őket az országban hatályos adók megfizetésére, hasonlatosan az ország többi lakosához."

Forrás: Részlet II. József betelepítési rendeletéből (Bécs, 1782, szeptember 21.)

A Szulokba különböző helyekről idetelepült németek r. katolikus vallásúak voltak. 1761-ben szentelték fel a fa-tégla építésű templomot, 1763-ban alapították a plébániát. A templom később omladozni kezdett, és 1800-ban az első templom helyén kőtemplomot építettek, védőszenteknek Szent Simont és Júdás Tádét választották.

A szulokiak főként burgonya- és dohánytermesztéssel foglalkoztak, a falu fejlődésnek indult, az 1800-as években már nem érkezett több telepes.