11. Hogyan öltözködtek a szulokiak? (2. rész)

A TELJES CIKK A KÉPRE KATTINTVA NYÍLIK MEG.

Az előző rész folytatásaként ebben a blogbejegyzésben a kicsik és nagyok ruházatát mutatjuk be. Először a hagyományos népviseletről írunk, a csecsemők ruházatával kezdve a felnőttekéig. Kitérünk az ünnepi és alkalmi öltözetre is.

Családi fénykép a szuloki nemzetiségi önkormányzat múzeumának nagy fotógyűjteményéből.

Csecsemők és kisgyerekek

A források szerint a szulokiak nagy gonddal öltöztették a gyermekeiket. A csecsemőre fehér kisinget (Hemet) adtak, fején általában fehér selyem fejkötő volt (Hauwe), de lehetett színes is, a lányoké rózsaszín, a fiúké kék. Elöl csipke díszítés, két oldalán kis szalag masnira kötve.

Huber Mihályné Czink Erzsébet és Huber Antal, 1943 január. Fotó Huber Antal tulajdona.

A keresztelőn a pólya hosszúkás, régebben háromszög alakú volt, letakarták a keresztelőkendővel: egy fehér slingelt kendővel, ráterítve még egy piros selyemkendő, ami fehér virágbordűrös volt.

Czink Erzsébet keresztanyaként, fotó Huber Antal tulajdona.

A keresztanya - a "kól" - ruhája megegyezett a menyasszonyéval, koszorú nélkül, hajonfőn, haja simán hátrafésülve, copfba fonva. Felül levest hordott, feketét vagy kéket piros mintával, kendőt (Halstichl) piros selyemből, fehér virágdíszítéssel. A szoknyája fehér alapon apró virágos, rajta fehér kötény, piros szalaggal megkötve. A lábán fehér harisnya, fekete pántos cipő.

Kisgyerekek öltözéke

A lányok hátul gombolós szoknyát hordtak (Rockili), alul fodros kötényt (Schorz). A lábukon harisnya, tutyi. A fiúk is sokáig szoknyát hordtak, sima köténnyel, a nagyobbacskák rövidnadrágot.

Huber Antal mindhárom képen, középen édesanyjával (Huber Mihályné Czink Erzsébet), a harmadik képen unokatestvérével, Knoll Katalinnal. Fotók Huber Antal tulajdona.

A gyerekek ruhái a fotókon feketének vagy nagyon sötétnek látszanak. Kíváncsiság kedvéért egy egyszerű programmal megnéztük, milyen színűek lehettek a valóságban ezek a ruhák. Az eredmény:

Az egészen kisgyerekek fejére fejkötőt adtak, fehér selyemből készült, elöl berakott fehér szalaggal, piros szalagokkal és a fejtetőn szalagcsokorral díszítve (Kraustehauwe --> Krause - fodor, gekraust - fodros / fodrozott). Megkülönböztetésül a lányokén a szalagok keresztben, a fiúkén hosszában voltak (ld. bal oldali fotó). A jobb oldalon látható Huber Antal "Hauwili"-je (1942-43).

A kisgyerekek zsebes kötényére a lányoknál többször fodrot is raktak, és fehér fodros gallért is kaptak hozzá.

1. Kisgyerek képe a nemzetiségi múzeum fotógyűjteményéből. 2. Varga Borbála (Fotó Huber Antalné tulajdona)

A nagyobbacska lányok ruhái teljesen megegyeztek a felnőttekével, a legtöbb családi képen sötét a leves, a kötény és szoknya, és ha van kendőjük (négy éves kortól szokásos volt), akkor az is. A középső kép kivételnek számít a gyűjteményünkben, a kislány - és a babája is - szoknyát, mellénykét és Stutzhemedet visel és a haja hátul egy copfban összefonva.

Nagyobb gyerekek

A lányok szoknyát (Khittl), azon kötényt (Schorzl) szalaggal (Schorzpandl), levest (kívül hordott, sok apró gombos blúzt) hordtak. A hajuk copfba fonva, hétköznap egyszerűen, ünnepen szalaggal (Haarschnur) és ünnepi fonással (Tickizopf - dicker azaz vastag copf). Lábbeli: hétköznap Patschker / tutyi, ünnepen félcipő, fehér harisnya.
A fiúk rövidnadrágot hordtak, hűvösebb időben harisnyával, vagy hosszúnadrágot (Hose) és kiskabátot (Rekl).

Fotók: 1. ? 2. Fritz Annamária és Éva, ? , Fritz György (fotó: Ángyán Éva tulajdona), 3. Czink Erzsébet és Czink Katalin (Huber Antal tulajdona).

A nem szuloki származású iparosok gyerekei, még ha svábok is voltak, az akkori városi - "magyar" - divat szerint öltöztek. A képeken ünnepi és hétköznapi viseletet is láthatunk.

Az anyukám (H.A.né), Propszt Margit, 10-11 éves korában, az utolsó két képen nevelőapjával, Propszt József borbéllyal. Fotók Huber Antalné tulajdona.

A három iskolai fotó a 30-as években készült: A képeken a gyerekek többsége hagyományos sváb ruhában van. A többiek - feltehetően iparosok vagy máshonnan származó családok gyerekei - az akkoriban divatos polgári öltözéket viselik, a lányok ruhát, blúzt és szoknyát köténnyel vagy kötényruhát, az egyik kisfiún matrózblúz.

Szuloki iskolások, 2-3. osztály, 1930

Szuloki iskolások, 1-2. osztály, 1938

Szuloki iskolások, 3-4. osztály, 1938 - Néhányan nem népviseletben vannak, a bal oldalon pl. masnival, rövid hajjal az édesanyám, Propszt Margit. (Fotó: Német nemzetiségi önkormányzat múzeuma, Szulok)

Az 1950-es óvodás csoportképen már minden gyerek a korabeli ruhákban van, a felnőttek is többnyire alkalmazkodtak az akkori polgári divathoz, de néhányan még kendőt hordanak.

Szuloki óvodások, a képen a bal szélen nagy fehér masnival Amma Éva. (Fotó Huber Antalné tulajdona)

Elsőáldozáshoz a kislányok, akik népviseletben jártak, a menyasszonyokhoz hasonló koszorút kaptak az ünneplő ruhájukhoz, fehér köténnyel és Halstichl-vel, a levesük nem fehér, a Schorzpandl piros volt.

Fritz Éva és Annamária. Fotó: Ángyán Éva tulajdona.

A következő képen már az 50-es évek elsőáldozó ruhája látható, ekkor már senki sem hordott népviseletet, az akkori divat szerinti ruha is a menyasszonyi ruhára hasonlít.

Amma Éva (Fotó: Huber Antalné)

Nagylányok

Fekete selyem vagy bársony levest hordak, ünnepnap nyakláncot és brosstűt (Nadl). A szoknya (Khittl) piros delénből, hétköznapra karton anyagból. Fekete perkál - fényezett anyagú - kötény (Schorz), különböző szalagokkal (Schorzpandl), fejkendő (Kopftichl). Ünnepre selyemből, köznapra erősebb ripszből készült. A lábukon hétköznap tutyi, harisnya, ünnepen fehér harisnya és cipő.

A képen hátul: Hrväth József cipész lánya, Kataliin (Gadár Ferencné), Huber Teréz (Huber szabó lánya).

A nagylányok ünnepi viselete pl. a lakodalom előtti este (Krenzlaved): piros szoknya, alsószoknyák, fehér kötény piros szalaggal, leves (bármilyen színű), Halstichl, hajuk copfba fonva szalaggal hajonfőn (ploßkopfed). Farsangkor: piros szoknya (Khittl), fekete vagy sötétkék selyem leves, fehér kötény, fekete kendő, haj copfba fonva.

A nem szuloki származású iparoslányok ruháira láthatunk példákat az alábbi képeken, a 40-es évek elejéről, májusfa kitáncoláskor (1-2). A lányok ruhát, szoknya-blúz kombinációt hordanak, az akkori divat szerint.

Fotók: Huber Antalné tulajdona.

Esküvő

Szigorú szabályai voltak a házasságkötés és az azt megelőző ceremóniák ruhaviseletének. Ezt kicsit részletesebben leírjuk, kiemelve a menyasszony öltözékét.

Az esküvő előtti nap reggel gyónás és áldozás a templomban: Fekete kendő, fehér mintával. Az adatközlők ezt Kossuth-Tichlnek nevezték, de már nem tudták, hogy honnan kapta ezt a nevet. Olyan keményen állt, hogy alig merték mozdítani a fejüket. Bársony, delin vagy selyem, piros vagy zöld pöttyös leves - zöld, kék, vagy fekete színű. Rajta fekete - sárga vagy kék mintás - kendő (Halstichl), sötét szoknya, mindig sötét (fekete vagy lilás) kötény, a Schorzpandl kék vagy zöld. A hajában kék vagy zöld szalag, a lábán fekete harisnya és cipő. A sötét ruha arra utalt, hogy gyászolja lányságát.

Lakodalom előtti este (Krenzlaved): A menyasszony hajonfőn (ploßkhopfed), haja copfba fonva, két szalaggal, egy pirossal és egy virágos pirossal. Tetején sárga masni - Zopfpendili, amivel az egész copf át volt kötve masnira. Az egyszínű piros szalag lógott simán, a cifra masnira volt kötve. A menyasszony nyakán ötsoros gyöngy.

Szalagok - Huber Antalné tulajdona.

Piros rakott szoknya, alsószoknyák, fehér kötény piros Schorzpandl-val. Fehér buggyos ujjú ing, könyök felett az ujja megkötve (Stutzhemet), piros kendő (Halstichl), búzakék selyem mellény apró piros mintákkal, fehér harisnya, fekete pántos cipő.

Azok a lányok, akiknek hamarosan esküvőjük lesz - a gyászban levő lányok - sötétebb ruhában voltak: Stutzhemed, barna, búzakék vagy zöld mellény, Halstichl kék vagy zöld (a mellénnyel nem egyező színű), barna vagy sötétkék plisszírozott szoknya valamilyen mintával, pl. apró fehér pöttyös (Faldekhitl), a kötény fekete, zöld vagy kék Schorzpandl. Fekete vagy kék kötött harisnyát (Berlinerstrumpf) és fekete cipőt viseltek. Hajonfőn voltak, copfjukban fekete szalag és egy világoskék, fehér mintával. Ezt sárga keskeny szalag kötötte át.

A leendő koszorúslányok: Hajuk copfban, egy piros, és egy mintás fehér átkötve sárgával, a szoknyájuk piros, apró fekete karikákkal, a kötény: fehér, piros szalaggal, fehér, keményített, buggyos ujjú Stutzhemed, fehér kasmír mellény piros mintával (esetleg más színű is lehetett), fehér Halstichl piros mintával (nem selyem, egyszerű mosóanyag), fehér harisnya, fekete cipő.

A menyasszony esküvői ruhája: Öltöztetése órákig eltartott, és csak pár idősebb asszony értett hozzá. A tánccsoport fellépései előtt is segítséget kellett kérni az idősektől az öltöztetéshez.

Trixler Angélát öltözteti menyasszonynak Huber Máténé Engis Kati néni, a háttérben koszorúslányok - Pfeiffer Erzsébet és Nikolausz Zsuzsanna. Forrás: Falinaptár, dátum nélkül.

Az adatközlők a legrégebbi (1800-as évek) öltözékről csak néhány dologra emlékeztek. A koszorúról annyit tudtak, hogy különféle szalagokból készült, kalászok és csillogó tűk (Spiglnal) díszítették. A ruha akkoriban felül fekete testhezálló ruhadarab (Lapelrekl). Levehető nagy gallért terítettek a vállukra, amelyet elöl gombok fogtak össze. Nem volt teljesen zárt, felül a nyaknál kilátszott a fehér Halstichl, a vállkendő. A szoknya és a kötény fehér.
Télen egy derékig érő bekecset (Pelz) is adtak a lányokra. Fehér harisnya, fekete cipő masni díszítéssel. Mint a a kokárda, úgy volt összefűzve: egy szélesebb piros szalag, fölötte egy keskenyebb sárga, közepén egy fehér gomb. Külön rátéve egy sárga csat (Schnalle)

A menyasszonyi koszorút (Prautkranz) régebben tarka virágokkal (piros, sárga, kék, fehér), fényes golyókkal (ugyancsak tarkák), kalászokkal és csillogó - tükrös - tűkkel (Spiglnadl) díszítették. Később a koszorú tiszta fehér volt, csak minden második golyó volt piros. A koszorút úgy varrták rá a hajra, hátul két szalag (Krelepandl) díszítette. Az egyik masnira kötve, a másik rátűzve tükrös tűkkel (Spieglnadl), kb 20 db.

Menyasszonyi és koszorúslánykoszorú, jobb oldalt Berger Borbála - néptáncos fellépésre készülve a 60-as évek vége felé.

A koszorút megőrizték, és üvegbúra vagy üveglap alatt tartották a lakásban.

Schultz Mátyásné Éva néni koszorúja a Kaposvári Német Nemzetiségi Önkormányzat gyűjteményében (Kaposvár, Szántó u.), gyűjtötte Radák Tibor, volt szuloki lakos. Fotó: Huber Antalné.

Érdekesség: Württembergben több helyen hordtak a hajadon lányok a bérmálás vagy konfirmáció után ünnepnapokon hasonló koszorút. A Schäppel elnevezés a francia „Chapeau“ (cilinderkalap) szóból ered. A koszorú 1,5-3 kg is lehet, drótvázra erősített díszekből áll, pl. selyemrózsákat, üveggolyókat, kisebb gyöngyöket és gyöngysorokat, kis tükröket raktak rá. A koszorút négy pamutszalaggal erősítették rá a lányok copfjára. A lányok az esküvőjük napján hordták utoljára a koszorút, aztán eltették, hogy a lányuk hordhassa később.

Schäppel, fotó a XX. század elejéről forrás, mai fotó - forrás

A menyasszony haját simán hátra fésülték, egy copfba fonták. A fonatban színes szalagok: egy piros simán lóg, majdnem a szoknya aljáig ért, egy virágos piros, amely kicsit szélesebb, masnira kötve.

A képen egy régi fekete-fehér fotót néztünk meg átszínezve. Eredeti fotót ld. alább.

A menyasszony nyakán 8 soros gyöngy (Krele), a vállán fehér selyem kendő (Halstichl) bross tűvel (Naal) megtűzve, meghatározott módon összerakva. Rajta szalagokkal díszített rozmaringág, a szalagok régebben színesek, később csak fehérek voltak.

A menyasszony fekete selyem levest viselt, általában sötétkék, elöl végig gombos mellénnyel (Leivl). A 3-4 csipkés fehér alsószoknya (Underkhittl) felett plisszírozott fehér szoknya piros mintával, sima fehér perkál kötény (sorc). A szoknya anyaga olcsóbb, a kötény drágább, fényesebb. A Schorzpandl piros színű. Kezében rózsafüzért tartott. A lábán fehér harisnya (Strimpf), fekete pántos lakk vagy bársony cipő.

A menyasszony az alsó, csipkével szegélyezett alsószoknyára egy finom atlaszból varrt, általában piros-kék kockás alsószoknyát húzott („Saffar Khittl"), legfelülre pedig egy fehér alapon virágmintás vékony anyagból készült plisszírozott szoknyát.

1. Czink Erzsébet és Huber Mihály esküvői képe, 1941, fotó: Huber Antal tulajdona. 2. Ismeretlen menyasszony hátulnézetben, Huber Antalné gyűjtése.

A háború után a sváb menyasszonyi ruhát a régi szuloki családokban is felváltotta a modern menyasszonyi ruha és fátyol, a menyasszonyi csokor is újdonság, a vőlegény bokrétája is sokkal kisebb, mint a régi képeken.

1. Lempel Rozália és Szikinger József, a fotó Szikinger János tulajdona. 2. Schauer Katalin és Magenheim József, a fotó Huber Antalné tulajdona.

A vőlegény az 1800-as évek végén jó időben fehér inget, fehér, alul fehérrel kihímezett gatyát és fekete mellényt viselt. Fekete selyem kendő (rózsaszín csíkkal) a nyakukba kötve, a mellény felett. Télen bekecs, amiből felül kilátszott a kendő.
Az 1900-as évek elején fekete öltönyt és fehér inget, mellén rozmaring 2 fehér masnival és fehér bokréta ("prájdfírerstrájz"), amit csillogó gyöngyök, virágok díszítenek. Térden alul érő hosszú szalag lóg róla. Kalap fehér szalagos rozmaringgal díszített. Cipője fekete. (ld. fent)

A vőfények ruhája azonos a vőlegényével, csak rózsaszín szalagokkal díszített a kalapjuk.

A koszorúslányok ruhája teljesen egyezik a menyasszonyéval, csak elöl nincs rozmaring. Koszorújuk színes (ebéd után átöltöztek, levették a koszorút, de fehér ruhában maradtak, kötényük is fehér.

1. Czink Erzsébet és Czink Katalin, Huber Antal tulajdona. 2. Semsi Erzsébet koszorúslánynak öltözve a Képes Újság címlapfotóján. 1986.

A menyasszony éjszaka hazament átöltözni, levágták a koszorúját, fekete kendőt kötött, a szoknyája piros, a köténye fekete, a leves fekete bársony, általában piros pöttyökkel. A harisnya fehér, a cipő fekete (ha fájt a lába, tutyit húzott).

Az alábbi két lakodalmas kép között kb. 10 év telt el, a ruhákon látszik az öltözködésben történt váltás. Mindkettő régi szuloki parasztcsaládok gyerekeinek esküvőjén készült, 1941-ben még mindenki a hagyományos sváb ruhában van, míg a második képen csak az idősek viselik a népviseletet.

Czink Erzsébet és Huber Mihály és Czink Katalin és Knoll József kettős lakodalmas képe a mostani kultúrház udvarán, 1941. A fotó Huber Antal tulajdona.

Szehágel József és Magenheim Regina esküvője, fotó a szuloki nemzetiségi önkormányzat múzeumának gyújteményéből.

Az alábbi fotó kb. egyidős a fenti képpel - mindkét képen elöl középen ülök fehér blúzban és mellényben (H.A.né Amma Éva), kb. 1950 körül készülhettek a fotók. Itt már senki nincs népviseletben. Frank Mátyás és Mercz Erzsébet iparosok (hentesmesterek) lányának, Frank Máriának és Hegyi Ernőnek lakodalmát a középső soron, a saját házuk udvarán tartották.
A képen több iparos látható, szomszédok és rokonok: A menyasszony mögött a szülei, a hátsó sorban balról jobbra Amma András borbély és Amma Andrásné Propszt Margit, Szetecska István asztalos, előtte balra felesége, Leipold Katalin, hátul a jobb szélen kendőben Mercz József kovács felesége, Mercz József középen, mellette Propszt József borbély, felesége, Hauzer Jolán varrónő a bal szélen sötét ruhában, kendőben.

Fotó: Huber Antalné tulajdona

Fiatal nők

Hétköznapi viseletük: Fejkendő, leves mellkendővel, szoknya, több alsószoknyával (vászonból, keményítve, télen parget anyagból), kötény, szalaggal megkötve. Harisnya, félcipő. Hétköznapra kedvelték a kékfestőt, amelyet vásáron vagy Mohács környékéről vettek, a mintás szoknyát, réklit, de a kötény az sima kék volt.

Huber Mihályné Czink Erzsébet, Werkmann Mihályné Gáspár Teréz és Czink Simonné Franciska

A 30-40-es években a betelepült szulokiak és az iparosok lányai és feleségük az akkori divat szerinti “városias” ruhát hordtak. A hajukat kontyba tekerték vagy divatosan rövidre vágatták.

1. Propszt Józsefné Hauzer Jolán (Huber Antalné tulajdona) 2. Amma Andrásné Propszt Margit (Huber Antalné tulajdona) 3. Maurer Anna és Kutrovácz Katalin .

Idősebb asszonyok

Az idősek ruhája csak színében különbözött a fiatalokétól, a sötét színek, sötétkék, fekete domináltak a szoknyán, a levesen, a fejkendőn, a harisnyán. A kötény anyaga fényes, a Schorzpandl fekete vagy sötétlila.

Gáspár Jánosné Engis Teréz, A fotót Werkmann Mihálynétól gyűjtöttük.

Semsi Erzsébet nagymamája a "Szuloki gyökerek" c. riportban, Képes Újság 1986.

Egyed Lászlónétól (Pfeiffer Erzsébet) kaptunk egy szintén ritkaságszámbamenő fotót: "Van egy fotóm a nagymamámról ahol "hauvili" van rajta. Ezt mindig hordta a nagymamám korosztálya a fejkendő alatt. Azt mondta, hogy ez tartja a hajat a fejkendő alatt, hogy ne csússzon a haj elő."

(Pfeiffer Jánosné szül. Gruber Teréz (1906 - 1992) kendőkötés közben. (Fotó: Egyed Lászlóné Pfeiffer Erzsébet)

Népviselet ma

A Szuloki Német Nemzetiségi Egyesület fiatal táncosai és zenészei öltözéke a régi fiatalokét idézi, míg az énekkarban főleg az idősebb generáció képviselteti magát, amit a fellépőruhájuk is tükröz.

forrás

Fiatal lány és fiú öltözéke a szuloki múzeumban (Falusi Értékeink Háza, Szabadság tér).

Fotó: Huber Antalné 2014.