6. Apáról fiúra

A KÉPRE KATTINTVA JELENIK MEG AZ EGÉSZ TARTALOM.

Ma élő leszármazottaktól tudjuk, hogy a családjukban több generáción keresztül öröklődött a szakma. Ennek praktikus okai lehettek: Egyrészt "belenőttek" a gyerekek apjuk mesterségébe, ha kedvet kaptak hozzá, náluk megtanulhatták a mesterség alapjait, és főleg megörökölhették a szerszámokat és sok esetben a műhelyt is.

Ebben a folyamatosan bővülő gyűjteményben próbáljuk bemutatni a szuloki iparosokat, szakmai csoportokra bontva. Jól láthatók a különböző időszakokban aktív mesterek és a családi kapcsolatok.

Szuloki születésű iparosok

A Nikolausz családban 4 generációban 7 kőművest is találunk: Nikolausz János (1832) kőművesként 1871-ben jött a faluba. Felesége Stróbl Anna, akinek édesapja, Stróbl János téglás volt. Nikolausz János fia, András (1871) szintén kőműves lett, három fia, Simon (1899), János (1905) és András (1910) is folytatta apjuk mesterségét. Simon később rövidebb időre kocsmáros lett, majd családjával Kadarkútra került ahol a kőművességet folytatta. János fia, ifj. Nikolausz János (1938) és András fia, István (1935) is kőműves lett.
Ifj. Nikolausz János fia, az 1963-ban született legifjabb Nikolausz János már nem folytatta a családi mesterséget, műanyagfeldolgozónak tanult. János anyai részről dédapja, Poósz János is kőműves volt. A másik fiúunoka, Nikolausz László (1963) szintén nem folytatta a mesterséget, gépész technikusnak tanult.

A generációk felfejtésében segítséget kaptunk Lempel Jánosné Bauer Annától (Nikolausz András unokájától), a legifjabb Nikolausz Jánostól és Hengericsné Nikolausz Zsuzsannától, Loggóné Nemes Erzsébettől (Nikolausz Simon unokájától).

A 4 generációs csoportba tartozik még a Kutrovácz család: Kutrovácz Ferenc mézeskalácskészítő (1892) apja, néhai Kutrovácz Károly mester mellett tanulta ki az iparát, a cukrászatot pedig Budafokon. Nagyobb cégeknél működött Budapesten, Pozsonyban, Pécsen és más városokban. 1915-ben önállósította magát a mézeskalácsos iparban, 1929-ben pedig a cukrásziparban. Az Iparos Kör volt elnöke.
Kutrovácz Ferenc gyermekei György és Teréz, György a cukrász mesterséget Visontán kezdte, majd 2. feleségével Balatonfenyvesen híres fagyizója lett. Kutrovácz Teréz (1929-2006) házasságot kötött Bajcsi Károllyal 1948-ban. A friss házasok ekkor már együtt járták a vásárokat, búcsúkat, ahol fagylaltot árultak az édességeken kívül. Teréz, házassága révén továbbvitte a mézeskalács és cukrász "vállalkozást" . Szigetváron híres fagyizójuk lett.
K.Ferenc unokatestvére , Kutrovácz János (1894-1976) Szigetváron volt mézeskalácsos. Ő is apja üzemében tanulta ki a mézeskalácsos-ipart, melynek vezetését később átvette. 1939-ben tette le a szakvizsgát Kaposváron.
Köszönet az információkért és fotókért Kresz Györgyné Bajcsi Máriának.

Huber Mihály családjában 4 generáció is folytatta a szabó mesterséget: Huber Mihály (1. generáció), fia, Huber Mihály (2. generáció), az ő fia, Huber János (3. generáció) Szulokban dolgozott, az ő fia, Huber József (4. generáció) Budapesten, a Rákóczi téri üzletében volt úriszabó.

Neumüller Miklós is több generációról tud beszámolni: Ükapja Sir (Schier) Antal csizmadia, dédapja Sir (Schier) Simon (sz.: 1877) cipész volt. Dédapja Neumüller János kőműves, nagyapja Neumüller János kőműves, és édesapja, Neumüller Simon (1931- 2017) is kőműves mester volt.

A Stix-családban három generáción keresztül találunk asztalosokat: Stix Mihály asztalosmester egyik fia, Stix István (1922-1971) és annak fia, ifj. Stix István is asztalos volt.

A Haász családban is három generáció dolgozott kovácsként Szulokban: Haász Mihály (1886-1944) fiai Haász Mihály és József (1920 - 1998), és unokája, Haász József (1945).

Pfeifer Vendel (szül. 1887) Vasúti vendéglőjét 1921-ben alapította apósával együtt. ,
A szódagyártást folytatta fia, Pfeifer Mátyás (1927-2001) és később unokája: ifj. Pfeifer Mátyás másodállásban.

Rajtuk kívül sok esetben találtunk olyan mestereket, akik édesapjuk mellett tanulták ki a szakmát. Deutsch István (szül. 1901) és Deutsch Lipót (szül. 1904) édesapjuk, Deutsch György mellett lettek szíjgyártó- és nyergesmesterek. Feltételezzük, hogy Deutsch György a mesterséget a faluban élt Szemelroth József (1841-1916) szíjgyártótól tanulta.
Deutsch Pista bácsi unokája, Dán (Deutsch) Tibor a Somogyi Néplapnál volt újságíró, majd a Pécsi Rádiónál szerkesztő. Több cikket írt a faluról, bennük a nagyapjáról is. Pista bácsi a Képes Újságnak is adott interjút, 1986-ban.

Gáspár Simon (1891- 1968) mindkét gyermeke, Gáspár József és Gáspár Katalin ( 1921-2006) is tőle tanulta az órás mesterséget.

A szakma apáról fiúra öröklődött. Így lehetett Pintér Mihály asztalos utódai esetében is. Csak feltételezzük, hogy fia, Pintér József (1838) vagy más családtagja folytathatta a mesterséget. Találkoztunk ugyanis még Pintér János asztalos nevével az orfűi Malommúzeumban egy kiállított tárgyon. A malomban egykor dolgozó segéd hozta a malomba a magtisztító berendezést, ami megőrizte az eredeti feliratot: "Pintér János asztalos Szulok 1891." Szulokban a 20. sz. elején még használták ezt az eszközt, "vindrájdernek" mondták. Huber Antal (1942) úgy emlékszik, hogy a nagyapja gazdaságában is volt ilyen.
Szulokban Virth Józsefnek és Lempel Józsefné Vekker Franciskáéknak is van "vindrájderje".

Ángyán János kovács fia, ifj. Ángyán János (1924-1980) is kovács volt.

A Sabján családban négy kőművest találtuk: id. Sabján József (1922-1980) mestertől tanultak fiai, Sabján József ( 1950-2019) és István ( 1953) és féltestvére, Wekkel Gyula (1929- 1991) is kőműves volt.

Czink János szabó ( 1886-1963), fia Czink János (1923) is folytatta a mesterséget.

Mercz Mátyás (1871-1944) kovács, fia Mercz József (1908-1985) kovács

Kilián György már 1892-ben ács volt, majd mindhárom fia, György (1911), Márton, és Mihály (1922) folytatták az édesapjuk mesterségét. Unokatestvérük Kilián János szintén ács volt.

Betelepült iparosok

Az iparosok és kereskedők letelepedése a vásártartási jog megszerzése után vált jelentősebbé. Az iparosok között szép számmal találunk a szuloki őslakók utódai mellett más településről beköltözötteket is.

Geiszler István sütőmester (1886) Felsősegesden született, Pécsen szabadult fel. Több helységben is dolgozott segédként, 1921-ben Szulokban önállósította magát. Lánya, Magdolna Vámosi Ferenchez( 1919- 1986 ) ment férjhez, aki a legutolsó pék volt Szulokban, a szövetkezeti időben is.

Maurer József suszter (baloldalt) Németladon született 1875-ben. 1891-ben szabadult fel, mint segéd 16 évig dolgozott. 1908-ban önállósította magát Szulokban. Mestere lett aztán a jobb oldali képen látható Bognár Vendelnek, aki feleségül vette a mester Erzsébet nevű lányát.
A Maurer családról Turóczi Sándorné Bognár Erzsébet és lánya, Moldován-Turóczi Melinda sok érdekes információt és képet osztott meg velünk.

És végezetül a mi családjainkról:

A Tolna megyei Tevelről származott Kardos József borbély (szül. 1895) aki édesapja, Kling Mátyás mellett dolgozott, majd 1928-ban lett önálló mester.
Családi ismeretségen keresztül került hozzájuk 1923-ban Propszt József (szül. 1904) Tevelről. Miután kitanulta a borbély mesterséget, házat épített Szulokban 1939-ben, és önállósította magát. Segédeket foglalkoztatott, köztük az édesapámat (H.A-né), Amma Andrást, aki Tevelen született 1919-ben. Ő is az ismerősök által került Szulokba, 1944-ben feleségül vette a mester unokahúgát - nevelt lányát - , Propszt Margitot, az édesanyámat.
Később a mester az unokaöccsét is Szulokba hozta. Propszt József (1935) is egy ideig nála lakott és tanult, de később hazatért Bonyhádra.

Nagyapám (SZ.G.), id. Szetecska István Lábodon született 1894-ben. Erdőcsokonyán szabadult fel 1911-ben. 1920-ban önállósította magát Szulokban. Édesapám, ifj.Szetecska István (1921-1998) tőle tanulta meg mindazt, amit a későbbiekben sikerrel hasznosított. A műhelyt gépesítették. Inas évei után segéd, majd 1947-ben mesterré nyilvánították. A mester 4 inast nevelt ki, közülük hárman szintén az asztalos szakma mesterei lettek. A műhely 77 évig működött a házunkban.

Sokat változott a világ az 1800-as évektől, amikor a mestereknél és később tanonciskolákban folyt a képzés. A mai szakképzés teljesen másképp szerveződik, és a szakmákat sem örökítik át olyan gyakran a mesterek a családon belül, mint a régi időkben.

Egy későbbi bejegyzésben foglalkozunk majd azzal, hogyan lett tanoncból segéd, segédből mester és a szakma tanulásának lehetőségeivel a 19-20. sz-ban.