4. A szuloki házak

„A németek csinosabban építkeznek, mint a magyarok. Nem kedvelik a sövényfalat: a gerenda-, kő- vagy téglafalat szeretik. S akár kő-, akár faházat építenek, arra törekednek, hogy ne csupán használható, hanem egyúttal a legkényelmesebb legyen a lakásuk. (Egy Bél Mátyás (1684-1749) korából fennmaradt leírásból.)

Az 1926-ban készült fotón a régi szuloki "talpas" házakat (Schwellenhaus) látjuk.

Az alsó faluról készült régi fotóról Dobor Gyuláné (Pintér Anna) festette a jobb oldali képet, mely Győri János és Győriné Huber Ágnes étkezőjében emlékeztet a régi Szulokra.

A rendezett telepített német falvak külső képükben is eltértek a többi nemzetiségétől. A házak hossztengelye az utcára merőlegesen állt. Az utca felé néző helység a tisztaszoba, általában 2 ablakkal. A házban hátrébb haladva volt a "Stivili" (Stüble - kis szoba), ahol az öregek laktak. A helyiségeknek döngölt padlója volt, amit sárga agyaggal tapasztottak.
Az udvarról oszlopos verandán keresztül lehetett a lakásba bejutni. A verandákat terményszárításra (kukorica, paprika) is használták, sok helyen befuttatták szőlővel.

Az alábbi rajzon jól látható a jellegzetes hosszú szuloki porta beosztása. Elöl a ház: a szobák, aztán a konyha, a füstöskonyha, a spájz. Az udvar hátsó részében helyezkedtek el a gazdasági épületek: az "ajfur" (Einfuhr), ahol a kocsit tartották, fölötte a szénapadlás, aztán jöttek a kamrák, az istálló, majd a legvégén a dohánypajták.
A disznó- és baromfiólak ezekkel párhuzamosan az udvar másik oldalán voltak. Minden háznak saját gémes kútja volt, itatóval és vályúval.
A konyhakert zárta a telket, ez mögött kezdődött a hostél (a szántóföldek).

Az alábbi fotón egy jellegzetes szuloki parasztház látható. Jelenleg a Német Nemzetiségi Önkormányzat tulajdona. A szépen restaurált épületben alakították ki a falu egyik helytörténeti múzeumát. A múzeumban kiállított tárgyak sokat mesélnek az egykori életmódról, így a házak berendezéséről is.

A falu arculatának átalakulását a tűzvészek is felgyorsították. 1803-ban 64 ház égett le, a következő évtizedekben számos tűzvész pusztított. 1917-ben 17 ház égett le. (Boross Marietta: Sulk / Szulok).

A gazdák az átépítés során többablakos házakat építettek, klasszicizáló elemekkel (oszlopok, kazetták). A homlokzat kialakításával, a díszítményekkel, gipszből készült fejekkel, stilizált virágokkal és pálmaágakkal is mutatták, hogy a házban módosabb gazda lakik.

Különlegesen szépek a Dózsa u. 14 (a mai orvosi rendelő) Zsolnay díszei:

A gazdák házához sok esetben tartozott még egy szoba-konyhás házrész, amiben bérlőként laktak, akiknek nem volt saját lakása, többek között iparosok is. Boross Marietta említi, hogy egy asztalos pl. egy évig bérleti díj mentesen lakhatott a házban, egy szekrény és egy ágy készítése fejében.
A bérlők fő munkaidőben segítettek a gazdaságban, az aratásban, cséplésben, és munkájukért cserébe terményt is kaptak.

Az iparossor házai

A középső sor iparos házainak elhelyezkedése az árok vonalát követik, vele párhuzamosan. A képen a falu fő utcájára néző felső falusi iparos házak láthatók - a "köves úttal" / a "kövessel".
Ma már a másik út is aszfaltozott, régebben az földút volt, itt terelték a teheneket is.

Ezek a házak a korabeli kispolgári építészeti stílust, a lakók ízlését és igényeit tükrözik. A középső soron a legtöbb háznak több ablaka volt, a homlokzat egyszerűbb, az utcára általában 2 vagy 3 szoba nézett.

A iparosok telkein is többnyire megosztották az udvart: Közvetlenül a háznál van a virágos udvar...

... aztán kerítéssel és kisajtóval elválasztva a baromfiudvar a tyúk- és disznóóllal, és egy kisebb konyhakert.

Néhány háznál műhelyt is alakítottak ki: Az alábbi alaprajzon a Maurer-ház (Béke u. 54) látható. A műhely korábban az utcáról nyílt, a bejáratot később áthelyezték az udvarra.

Az 1948-as népszámlálási adatok szerint 238 ház volt a faluban, és 54 házban lakott iparos. Ezek zöme a középső soron lakott. Ugyanitt találtunk adatot arra, hogy melyik házban volt üzlet vagy műhely. A népszámlálási ívek egy része hiányos volt (ezt az ellenőrök is megjegyezték). A Deutsch József által készített 4. sz. listán, aki pontosan megjelölte a működő üzleteket és műhelyeket is, a következő adatokat találtuk:

Utcára nyíló műhelyek és üzletek:

szabó Bauer János
vegyeskereskedő Szeitz József, Földes György
cipész Schier Simon, Vekkel Gyuláné
hentes Kakas Sándorné, Frank Mátyásné
borbély Propszt József
szíjgyártó Deutsch Lipótné

Udvarra nyíló műhelyek:

cipész Maurer József, Bognár Vendel, Freiszberger János
bognár Mercz János
kovács Ángyán János
szabó Huber János, Czink János
asztalos Szetecska István, Stix Mihály

Az alábbi képen egy üzlet ajtajának befalazott helye látható a Petőfi utcában. Az építtető K.M. - Kling Mátyás borbélymester. A ház 1926-ban épült. Az utolsó itteni üzlet a Csernyeczki József vezette húsbolt volt.

2020-ban a középső soron 54 házhely / telek van. 6 házat lebontottak, a telek üresen áll vagy a szomszéd vette meg, így össze lett vonva a saját telkével. Az eredeti háztulajdonosok száma ekkor még 13. Szakmát folytat 4 fő.

Házépítés Szulokban

1900-ban Szulokban 216 téglára épített vályogház volt. (Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, 1989) A szerző külön kiemeli, hogy Szulokban nem volt olyan ház, ami tisztán vályogház lett volna, miközben a megyében az épületek 56,9 %-a vályogból és sárból épült.
A forrás nem tesz említést a jómódú házak számáról, a tégla- és kőépületekről.

Boros Marietta tanulmányában az akkor 83 éves Nikolausz András kőművesmester mesélt a szuloki építési módszerekről:

"A házakat ebben az időben vályogtéglákból építették, amit a háztulajdonos a családtagokkal a Lamelochban vetett. A gazdagabbak a magyar falukból napszámosokat hívtak erre a munkára. Vályogtéglákból húzták fel a falakat, de a sarkokon 46 cm vastag égetett agyagtéglából készült oszlopokat építettek. Ezek a házak még zsúptetősek voltak. A zsúptetőt istvándi és boldogasszonyfai tetőfedők készítették. Egy tetőfedőcsoport 4-5 emberből állt, ők csépelték ki a zsúptetőhöz felhasznált rozsszalmát is."

Az építkezésekhez a téglát az Istvándi téglagyárból hozták, vagy Kadarkútról, Ring Samu és Lipót téglagyárából. A későbbi cserepes tetőkhöz Apatinból hozták a cserepet.

Az alábbi képen Kilián György házának építése látható (ma Kossuth u. 80), 1948 után, a ház az 1948-as népszámlálási íven még nem szerepel. A fotón jól látható a Nikolausz András által ismertetett technika: Az alap, a sarkokon felhúzott téglaoszlopok és a vályogtégla. A tető már cseréppel fedett.

Szulokban a házépítésnek egyik jellegzetes eleme volt a wickler mennyezet, amit 1857-ben Csorba József (Somogy vármegye ismertetése. Pest 1857. 87.) is említ. Nikolausz András kiemelte, hogy ez a módszer tűz esetén jó védelmet nyújtott:

„A padlás sok vékonyra hasított szőlőkaróból készült.... A szőlőkarókat szalmával tekerték körbe, majd bekenték agyaggal. A félig megszáradt karókat szorosan egymás mellé fektették. Ezek alkották a szoba mennyezetét. "

Még egy fotó a Kilián házról. A mestereken kívül a család és a rokonság is részt vett a munkában.

A nagyításon jól látszanak az asztalon sorakozó kész wicklerek. Az előtérben álló kisfiú Huber Antal 1942-ben született, 2021 novemberében így emlékezik a wickler készítésére.

"A kaszával learatott rozsot kévékbe kötötték, a magot cséphadaróval kiverték belőle. A megmaradt szalma és törek lett az egyik alkotórész. A töreket nedves agyagba keverték, jól összetaposták, és egy ládában tartották. A kévébe kötött szalmát egy deszkaasztalon szétterítették, erre rákenték az agyagos töreket. Egy karvastagságú kb 1 méteres két végén kifaragott farúdra feltekerték, mint a rétest. Ezek a gerendákon kivágott vájatokba kerültek, szorosan egymás mellé rakva."

Múlt és jelen

Szulok településszerkezete nem változott az idők folyamán, az utcák új nevet kaptak ugyan, de nem alakítottak ki új utcákat. Kb. ugyanannyi ház van Szulokban, mint az 50-es években. Sok házat átépítettek, beépítették a tetőteret, megváltoztatták az utcafrontot új ablakokkal. Vannak házak, amiket teljesen lebontottak, és új ház került a telekre.

Az utolsó zsúpos házat a Dózsa u. 23-ban 1968-ban bontották le. Alább pedig egy újjáépített ház a Fő utcán, ami sok jegyében emlékeztet azokra a házakra, amik képével ezt a blogbejegyzést indítottuk.

A múlt leginkább ott érhető tetten, ahova nem gyakran nézünk fel, sok szuloki ház tűzfala megörökíti az építtetők monogramját és a ház építésének idejét.