13. Szuloki finomságok
Az otthon finom ízeinek kívánjuk szentelni a következő hetek blogbejegyzéseit. A szuloki konyha az Ízőrzők műsorának következtében a falu határán túl is ismertté vált, ezért a téma nemcsak egy, hanem négy-öt misét - ill. blogbejegyzést - is megér!
Először a hagyományos sváb édes ételekről írunk (SZ.J.), aztán a híres szuloki tortásokról (H.A.), a mézeskalácsosokról (SZ.G.), a lakodalmak menüjéről és a mindennapok laktató sváb ételeiről (H.A-SZ.G.), és egy "különkiadásban" annak a területnek mai specialitásairól is, ahonnan a szulokiak származnak (SZ.J).
Ne csak olvassátok, hanem irány a konyha, és ha van kedvetek, küldjetek nekünk fényképeket a kész finomságokról!
1. rész: Hagyományos sváb édes ételek
Eddig főleg a technika, a képek, és a szerkesztés volt a feladatom, de ezt az egész fejezetet most nagy örömmel vállaltam magamra - a fantasztikus nagymamám, Amma Andrásné emlékére. Gyerekkorom legkedvesebb emlékei közé tartozik, hogy sokszor a kelt süteményei, buktái, kiflijei, diós csigái ("seggenülős") konyhából áradó illatára ébredtem. A faluban inkább a tortáiról (erről bővebben jövő héten) és az eszméletlen finom krémeséről ismerték, az óvodában viszont sokan laktak jól a buktáival és kelt kalácsával, otthon pedig mindenféle más finomságokat is sütött, főleg régi receptek alapján, de nagyon szerette gyűjteni és kipróbálni az újakat is.
A szulokiak, a többi magyarországi svábhoz hasonlóan viszonylag kevés édességet ettek - a kemény paraszti munkához nehéz, tartalmas ételek kellettek. A máig fennmaradt édes ételek főleg alkalomhoz kötött, vagy főételként, tartalmasabb leves után fogyasztható édességek voltak, és nem éppen könnyűek. Némelyikhez speciális eszközre volt szükség, sok háztartásban ezek még mindig megvannak.
A desszertek és aprósütemények Szulokban is csak a 20. században terjedtek el, többek közt a faluban szervezett főzőtanfolyamoknak köszönhetően.
Ebben a blogban a hagyományos sváb édes ételek házi receptjeit közöljük. Mivel ezeket a finomságokat - vagy hozzájuk formájában, ízében, és elkészítési módjában nagyon hasonlókat - megtaláljuk a délnémet régió konyhájában is, ahonnan a szulokiak származnak, a szuloki receptek mellett ötletadónak közöljük az ott szokásos verziók receptjét is.
Nagy örömmel készítettük ezúttal a blog fotós illusztrácóit, ilyen finom és kalóriadús még egyik előkészületünk sem volt.
A gyűjtésben sikerült az egész famíliát megmozgatnom, köszönet Győriné Huber Ágnesnek, Szikinger Andreának, Szikinger Ildikónak és Kádár Lászlónénak a fotókért, a szaktanácsadásért és receptekért!
Olajban sütött édességek
Attól függően, hogy hogyan csurgatjuk az olajba, különböző formájú lehet, de mind a kettő nagyon finom!
Hozzávalók:
3 tojás, 0,5 l tej, 0,5 kg liszt, cukor, csipetnyi só, kevés sütőpor
A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát készítünk. Az olajat felforrósítjuk, a tésztából egy adagot - ha van otthon, strájveling-tölcsérbe, ha nincs, sima, kb. 1 cm lyukú tölcsérbe teszünk, és befogjuk a lyukat. Bő olajba csurgatjuk a tölcsérből a tésztát, az edény közepéről kezdve, sűrű csigavonalban. Ha pirosra sült az alja, óvatosan megfordítjuk. Aranybarnára sütjük, megszórjuk fahéjas vagy vaníliás cukorral.
Striebele / Trichterstrauben / Spritzstrauben
Ez az édesség Dél-Tirolból került a délnémet régió konyhájába. A Fekete-erdőben farsangkor, vásárkor és búcsúkor, falusi ünnepeken fogyasztják ma is.
Hozzávalók:
20 dkg liszt, 3 tojás, 2,5 dl tej, csipet só, vaníliacukor, 30 ml rum vagy gyümölcspálinka, olaj a sütéshez.
Pont úgy készül, mint a szuloki strájveling. Tanácsként szerepel a receptekben, hogy nem szabad túl forró olajban sütni a Striebele-t, különben megég az egyik oldala, ha meg nem elég meleg az olaj, akkor megszívja magát a tészta. Egyszerű trükk: Tartsunk egy fakanalat az olajba, és ha mellette buborékok gyöngyöznek föl, akkor pont jó az olaj hőfoka. Porcukorral és lekvárral tálalják.
Más formában sütve - apu emlékei szerint a nagymamája strájvelingje inkább ilyen volt:
Készül a kupac-verzió és a spirálos:
Szulokban a strájvelinghez régen ilyen mázas cseréptölcsért használtak:
Németországban, Ausztriában és Dél-Tirolban kapható ez a speciális "Straubentrichter", aminek könnyen - és tisztán - lehet nyitni-zárni a nyílását.
A fánknál gyorsabban készül, és nem kell aggódni, hogy szép formája legyen. nagyon kiadós, de nem is lehet abbahagyni, ha az ember elkezdi enni.
A német neve szó szerint "túrós békácskák" - a fura formája miatt, de van, aki magyarul egérkének hívja.
Hozzávalók:
50 dkg liszt, 25 dkg száraz túró, 4 tojás, 1 sütőpor, 1 vaníliás cukor, kb. 20 dkg porcukor, kevés só, kb. 3 dl tej (nagy adag, 4 személyre a fele is elég)
Az egészet jól kikeverjük, nokedli lágyságú tésztát készítünk, és állni hagyjuk. Két kanállal bő forró olajba szaggatjuk. A fánkok feljönnek, és maguktól megfordulnak. Az aranybarnára sült fánkokat vaníliás porcukorba forgatjuk, és melegen fogyasztjuk.
... és ilyen belül a Käsfreschle:
Ránézésre nagyon hasonlít a Käsfreschle-hez a sváb Nonnenfürzle, ugyanúgy szaggatják bele az olajba, de a recept és a tészta elkészítésének módja is különbözik.
Hozzávalók:
2,5 dl tej, 5 dkg vaj, csipet só, 12,5 dkg liszt, 1 ek cukor, 1 késhegynyi só, 3 tojás
Összekeverjük a tejet, a vajat és a sót, és felforraljuk. Gyorsan hozzákeverjük a lisztet, addig keverjük, amíg az elválik az lábos aljától, és a lábos alján fehér réteg keletkezik. Levesszük a tűzről, és keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a cukrot, és a kevés liszttel elkevert sütőport, és egymás után a tojásokat is. Rövid ideig pihentetjük. Két teáskanállal a forró olajba szaggatjuk, aranysárgára sütjük, lecsepegtetjük, és még melegen fahéjas cukorba hempergetjük
Ezt az ételt is főleg farsangkor készítik Baden-Württembergben, már a középkortól kezdve. A név előtagja arra utal, hogy főleg apácák (Nonne) készítették. Sokan azt hiszik, az étel neve a Furz (fing) kicsinyítő képzős alakjából ered, és ezt a tészta könnyű jellegével indokolják. Ezen a videón is a népetimológiai magyarázatot találtuk - élvezzétek a sváb dialektust is kicsit :-) - szükség esetén kapcsoljátok be a feliratot (jobb oldalon a második ikon).
Valószínűleg azonban teljesen más magyarázata van a vicces névnek: A középkori „Nunnekenfurt“ szóból ered, ami szimplán csak annyit jelent, hogy "apácák készítik".
3. Hólabda - Schneeball / Schneeballen
Mama nem csinált hólabdát, ezt a Szikingerektől ismertem, és anyu emlékszik rá, hogy apu Czink nagymamája is sütött ilyent régebben.
Hozzávalók:
2 egész tojás, 6 tojás sárgája, só, 2 ek cukor, liszt - "amennyit felvesz" :-)
Kemény tésztát gyúrunk.
"Vékonyra kell nyújtani, az anyu tésztagéppel szokta, aztán hosszú téglalapokra vágni, aminek a belsejében derelyevágóval csíkokat vágunk. A hólabda formába kicsit olyan össze-vissza kell betenni, és magas falú edényben, forró zsírban vagy olajban sütni." (Győriné Huber Ágnes)
A hólabda készítéséhez is speciális eszközre van szükség, olyan, mintha két szűrőkanalat építettek volna össze csipeszként:
Régen főleg búcsúkor és lakodalmakkor fogyasztották a sváb és a frank területeken. Talán a rothenburgi Schneeballen a leghíresebb.
Mivel ezt a meseszép, középkori várfallal körülvett várost rengeteg külföldi turista látogatja, világhírre tett szert ez az édesség. Kedvcsinálónak itt részt vehetsz egy virtuális sétán.
A városban rengeteg helyen lehet kapni hólabdát, a kirakatokban csomó fajtát lehet megcsodálni: hagyományos porcukrost, cukormázast, kakaóst, fahéjast, vaníliást, marcipánost, diósat, nugátost, citromosat, baileys-zel ízesítettet... Kóstolni biztosan nehéz egynél többet, mert méretesek és nagyon édesek.
Hozzávalók 12 darabhoz:
60 dkg liszt, 7,5 dkg olvasztott vaj, 7,5 dkg cukor, csipet só, csepp citrom- és rumaroma, 6 közepes tojás, 15 g sütőpor, 3 ek porcukor, 2 ek liszt a deszkára, 1,5 kg zsír vagy olaj a sütéshez.
A vajat, a cukrot, a sót, a citrom- és a rumaromát keverőtálban elkeverjük, és szép simára dolgozzuk össze. Egymás után belekeverjük a tojásokat. A sütőporral elkevert lisztet hozzászitáljuk, és a keverőgép dagasztókanalaival jól összedagasztjuk. Ha a tészta tömör és egyenletesen sima, kb. 15 percig pihentetjük.
A deszkát belisztezzük, a tésztából 12 egyforma nagy golyót formálunk. Felmelegítjük a zsiradékot kb. 175 °C-ra. Minden golyót kb. 20 cm-es körré nyújtunk, és kb. 1 cm-es szélt hagyva bevagdossuk kb. 1 cm-es csíkokra. Használhatunk hozzá derelyevágót is. Fakanálra fűzzük a tésztát, úgy, hogy minden második csíkot felemelünk vele. Ezután óvatosan laza golyóvá formázzuk, beletesszük a hógolyósütőbe (vagy egy nagyobb merőkanálba), és belemerítjük a forró zsiradékba. Kb. 3-4 perc alatt aranybarnára sütjük. Papírra helyezve lecsepegtetjük, és még melegen vastagon megszórjuk porcukorra.
A frank hólabda receptjét itt lehet megtalálni.
A német Schneeballen ugyanolyan eszközzel készül, mint Ági családi örökség hólabdasütője
Nagyon egyedi, alakjában a tök szárára emlékeztető édesség, ezt a receptet az Ízőrzők is megörökítette (ott Kürbissthil-nek írják).
Hozzávalók: 1 liter tej, 3/4 liter búzadara, 2 tojás, 1 kávéskanál só, 5 ek cukor, a sütéshez 50 dkg zsír, a tetejére fahéjas porcukor. A tejet lábasba öntjük és felforraljuk. Folytonos keverés közben apránként hozzáadjuk a búzadarát. Sóval, cukorral ízesítve sűrűre főzzük. Félretesszük, megvárjuk, míg langyosra hűl. Ekkor hozzákeverjük a tojásokat. A zsírt felforrósítjuk.
Veszünk egy tökszár sütőformát, telepakoljuk a sűrű darás masszával, és hosszú csíkokat nyomunk belőle a forró zsiradékba. Minden oldalán szép pirosra sütjük.
A zsírból kiszedve lecsepegtetjük, majd fahéjas porcukorban megforgatjuk.
A tökszársütő hasonlít a hurkatöltőhöz, csak kisebb, és csillag alakú kupakkal végződik. Köszönjük a képet Győriné Huber Ágnesnek!
Német nyelvterületen nem sikerült megtalálni a tökszár megfelelőjét. Formája alapján a spanyol churros-ra hasonlít, azt is bő olajban sütik, de más a tésztája.
Krumplis tészták
A hagyományos sváb konyhában, az alemann nyelvterületen a krumpli és a liszt különösen sokszor lép frigyre, ennek oka a svábok takarékosságában keresendő. Ha nem volt elég liszt, sokszor a jóval olcsóbb krumplival szaporították, gyakran az előző napról megmaradt főtt krumplit felhasználva az ételekhez. (Forrás)
A nem édes brevany (tócsni) mellett az egyik nagy kedvencem volt gyerekként, bár az előbbit jobban szerettem. Érdekes módon a brevany - Kartoffelpuffer - német nyelvterületen is ismert, de Szulokban a felvidékiek honosították meg, mama is a szomszédainktól tanulta.
A fluta praktikus étel, olcsó, és remekül lehet hasznosítani az előző napról megmaradt főtt krumplit. A recept nem túl exakt, talán ezért is gyakorlatilag elronthatatlan:
Hozzávalók:
főtt krumpli, liszt - "gondulomformán" - (a mamám tipikus mértékegysége :-)
Hajában főzzük a krumplit, lehámozzuk, átnyomjuk krumplinyomón. Sózzuk, és annyi lisztet adunk hozzá, "amennyit felvesz" .
A tésztából tetszés szerinti nagyságú gombócokat formázunk, és kilapítjuk, igény szerinti vastagságúra. Olajban vagy zsíron mindkét oldalát pirosra sütjük.
A képen kisebb, vékonyabb, ropogósabbra sütött fluták, van, aki vastagabbra süti, van, aki kinyújtja, és téglalapokra vágja, van, aki nagyon kevés zsiradékon süti. Általában lekvárral vagy kompóttal tálalják, de van, aki fokhagymás tejföllel eszi.
A német konyhában is ismert ez az étel (Flutten / Kartoffelküchle) - anyu szerint mama flutája ilyen vastagságú volt, mint a képen. (Még gyakorolhatok, az enyémek ropogósabbak voltak, de így jobban is szeretem, mint puhán...)
Az étel a nevét arról a tipikus mozdulatról kapta, amit a készítésekor alkalmaznak, a "schupfen" szó annyit jelent, mint "tenyérrel legörgetni", "sodorni".
Szilvásgombóchoz krumplis tésztát készítünk. A tésztából kisebb darabokat veszünk a tenyerünkbe, és hosszúkás nudlikat formázunk belőlük.
Forró vízben kifőzzük, jól lecsurgatjuk, és zsiradékon pirított morzsába forgatjuk. Kompóttal tálaljuk.
A képen a kaposvári szomszédunk, Hajdú Sándorné Klári sufnudlija, aki a nagymamájától tanulta a receptet.
Schwäbische Schupfnudeln - "Buabaspitzle"
A Schupfnudel-t a sváb nyelvjárásban Buabaspitzle-nek is hívják, a Buab kisfiút jelent, és nem kell sok fantázia hozzá, hogy mely testrész lehet az, amit "Spitzle"-nek hívnak...
Hozzávalók:
1/2 kg krumpli, 1/2 kg liszt, 1 tojás, 4-5 ek liszt, csipet só, szerecsendió
A főtt krumplit átnyomjuk a krumplinyomón, a liszttel, a tojással, sóval, szerecsendióval összegyúrjuk. Lisztezett deszkán ujjnyi hosszú és vastag, hegyes végű darabokra sodorjuk, forró sós vízben kifőzzük, és ha feljött, szűrővel kiszedjük, lecsöpögtetjük, és a deszkára tesszük száradni. (A Schupfnudelt sokszor nem főzik ki, hanem rögtön serpenyőben megsütik.)
Fogyasztják édesen - olvasztott vajon serpenyőben kicsit megpirítják, és megforgatják cukros darált mákban -, vagy sósan is, savanyú káposztával.
Nem édesség, de nagyon finom: káposztás-szalonnás sufnudli - Schupfnudeln mit Sauerkraut.
Hozzávalók:
1/2 kg savanyú káposzta (lé nélkül), 2 hagyma karikára vágva, 10 dkg zsír, 1/4 l marhahúsleves, 2 babérlevél, borókabogyó, só, bors, csipet cukor - esetleg 30 dkg hasalja szalonna felkockázva.
Nagyobb lábasban megdinszteljük a karikára vágott hagymát (a szalonnás verzióban a szalonnával együtt), hozzáadjuk a savanyú káposztát, felöntjük a húslevessel, fűszerezzük, és fedő alatt kb. 20 percig pároljuk. Szinte teljesen el kell főnie a folyadékot. Leszűrjük, lecsöpögtetjük.
Kevés olajon a nudlikat minden oldalon barnára sütjük, hozzáadjuk a lé nélküli dinsztelt káposztát, többször megforgatjuk, ha kell, sózzuk és borsozzuk.
Kelt tészták
A bukta egész Közép-Európában ismert, lekvárral töltött kelt tészta. Emlékszem, az oviban is sokszor volt pénteken -ca "tészta-napon".
Erről jutott eszembe a vicces sváb dal, amiben a napokhoz más-más ételt rendelnek:
Montag Knödeltag, Hétfő - knédlinap
Dienstag Nudeltag, Kedd - tésztanap
Mittwoch Strudeltag, Szerda - rétesnap
Donnerstag Fleischtag, Csütörtök - húsnap
Freitag Fasttag, Péntek - böjti nap
Samstag Zahltag, Szombat - fizetésnap
Sonntag Lump'ntag Vasárnap - lump-nap - ma talán bulinapnak mondanák :-)
Hagyományos kelt tésztát dagasztunk, kinyújtjuk, kockára vágjuk. Minden kocka közepére lekvárt teszünk, és a tésztával becsomagoljuk a lekvárt (jól lezárjuk, nehogy kifolyjon). 20 percig pihentetjük a deszkán, majd olajon kézzel magasabb tepsibe tesszük, egymás mellé. Újra pihentetjük, és mehet a sütőbe.
Nálunk sokszor szilvalekvárral készült a bukta, a képen egy régi szuloki szilvalekváros csupor:
Sokszor készült hétvégén is, de a lakodalmak elmaradhatatlan süteménye volt a diós, mákos, a kakaós és a rózsaszín kalács.
Hozzávalók 2 kalácshoz:
1 kg liszt, 5 dkg élesztő, 2 dl cukros tej, 1 tojás, 1 ek só, zsír
Az élesztőt a cukros tejben felfuttatjuk. A hozzávalókat hólyagosra dagasztjuk, plusz lanyos tejjel, "amennyit felvesz".
Mikor már hólyagos a tészta, dagasztás közben fokozatosan hozzáadunk 4 ek olvasztott zsírt. “Tovább dagasztjuk, amikor gondoljuk, hogy elég”. (Mama szakácskönyvéből). A tetejét megkenjük zsírral, és duplájára kelesztjük (kb. 1 óra hosszat).
A tésztát 2 cipóra osztjuk, kinyújtjuk, megkenjük a töltelékkel (mákkal vagy dióval), feltekerjük, és pihentetjük. Megkenjük tojássárgájával, oldalt pár helyen megszurkáljuk. Még jó, ha a tepsiben is pihen kicsit, aztán előmelegített sütőben sütjük.
Diós töltelék (2 kalácshoz): 20 dkg porcukorból és 3 dl vízből sűrű szirupot főzünk (lehet tejjel is), belekeverjük a 30 dkg darált diót, mazsolát, reszelt citromhéjat
Mákos töltelék (2 kalácshoz): 20 dkg porcukrot 3 dl tejben felfőzünk, hozzáadjuk a 30 dkg darált mákot, mazsolát, vaníliacukrot.
A kakaós és a rózsaszín kalács töltelék nélküli, a tészta felét kakaóval vagy ételszínezékkel színezzük. Egymásra helyezzük a kinyújtott lapokat, és együtt tekerjük fel.
A fánk hagyományos farsangi étel. Már a középkorban is kedvelt volt, mivel a böjt előtt rendkívül zsíros, kalóriadús ételeket fogyasztottak. Nem épp diétás étel, egy töltött, porcukorral jól megszórt fánk simán lehet 500 kcal - de ez nem szokta eltántorítani az embert.
Farsang idején sokszor ettünk /eszünk fánkot. Mamáé mind gyönyörű és finom volt, de emlékszem, mindig sóhajtozott, hogy nem elég szalagos :-) - ezt a hagyományt folytatja anyu is...
Hozzávalók (kb. 20 fánkhoz):
1/2 kg liszt, 3 dl langyos tej, 3 dkg élesztő, 3-4 ek cukor, 2 tojás sárgája, kevés só, diónyi margarin vagy olvasztott vaj
1 dl tejben kevés cukorral megfuttatjuk az élesztőt, hozzáadjuk a liszthez, aztán pedig kevés sót, a cukrot és a tojás sárgáját. Fakanállal hólyagosra dolgozzuk, közben hozzáadjuk apránként a maradék tejet és a vajat.
Kelesztjük (kb. 1,5 óra hosszat), letakarva, meleg helyen. Ha duplájára dagadt, kisodorjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, és a deszkán tovább kelni hagyjuk.
Mielőtt az olajba tesszük, kis mélyedést nyomunk a fánk közepébe. Bő forró olajban mindkét oldalán aranybarnára sütjük.
Szép szalagos akkor lesz, ha az első oldalt fedő alatt sütjük.
A fánk eredetéről sok legenda kering - tessék választani:
1. Cäcilia Krapf bécsi cukrász a férjével veszekedve utánadobott a férjének egy darab kelt tésztát, a férj lehajolt, és a tészta beleesett a forró olajjal teli lábasba. Egy másik változatban egy lusta inas bosszantotta föl a péknét. A dátum is vitatott, 15.-től a 19. századig több verziót is lehet találni.
2. 1756-ban egy berlini cukrász, aki korábban tüzér volt, azt a feladatot kapta, hogy süssön valami különlegeset az udvarnak. Kelt tésztából készített hát ágyúgolyókat, amiket - kemence híján - forró zsírban sütött ki.
Az viszont biztos, hogy már a 12. században felbukkan az európai kolostorokban a "craphun" elnevezés, de ez valószínűleg nem olyan volt, mint a ma ismert fánk.
Ha fánkot szeretnél venni Németországban, a legbiztosabb a rámutatós módszer "Das da, bitte!", hiszen rengeteg regionális elnevezése van. Berlinben "Berliner Pfannkuchen"-nek vagy egyszerűen "Pfannkuchen"-nek nevezik. Nyugaton "Kräppel", északon "Berliner", délen "Krapfen", de találkozhatunk a "Berliner Ballen" vagy "Puffel" névvel is. A német fánkot általában málna- vagy eperlekvárral töltik, vagy pudinggal. Ha Münchenben jársz, ne hagyd ki a Rischart fánk-kreációit, sok helyen megtalálod - rögtön a főpályaudvaron pl.
Ezt a fánkfajtát a svábok az ún. schmotziger Donnerstag-on - a hamvazószerda előtti csütörtökön, a Fasnet kezdetekor ették.
Hozzávalók:
1/2 kg liszt, 21 g élesztő, 7,5 dkg cukor, 2 csipet só, 2,5 dl langyos tej, 2 közepes tojás, 7,5 g olvasztott vaj, olaj a sütéshez, porcukor, fahéj
A lisztet tálba szitáljuk, közepébe mélyedést készítünk. 1 dl kézmeleg tejben 2 tk cukorral felfuttatjuk az élesztőt, és beöntjük a lisztben levő mélyedésbe, finoman összekeverjük a liszttel, a tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával lefedve fél órát pihentetjük.
Ezután hozzáadjuk a maradék cukrot, a sót, a maradék langyos tejet, és alaposan összekeverjük, majd beledagasztjuk a tojást és az olvasztott vajat (ha kell, adjunk hozzá még tejet vagy kevés lisztet). Ha már sima a tészta, és elválik a tál falától, újra letakarva kelesztjük, fél óra hosszat.
Ezután a isztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. A tésztát derelyevágóval rombuszokra vágjuk, és 15 percig pihentetjük. Villával megszúrkodjuk, és bő forró olajban mindkét oldalán aranybarnára sütjük, lecsöpögtetjük, és még melegen fahéjas cukorba forgatjuk.
Almakompóttal vagy lekvárral frissen !!! fogyasztjuk.
Megéri a ráfordított időt, az eredmény ilyen szép, kívül ropogós, belül puha:
Egyéb sütemények
Nálunk mindenki nagyon szereti a legtöbbször szilva vagy jó kemény bararacklekvárral töltött hájas süteményt, legtöbbször ilyen formájút sütünk. Régen disznóölések után került az asztalra, mivel az alapja a friss disznóháj. Mostanában a fagyasztónak hála év közben is lehet sütni.
Hozzávalók:
25 dkg háj, 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, kevés, tej
Az élesztőt kevés cukros tejben felfuttatjuk, a hájjal, a liszttel és kis sóval összegyúrjuk. Fél órát pihentetjük, majd vékonyra sodorjuk. Kiflit vagy a képen látható módon töltött hájast készítünk, a kifliket még melegen vaníliáscukros porcukorba forgatjuk.
Diós töltelék: 22 dkg cukorból 2 dl vízzel szirupot főzünk, beletesszük az őrölt diót, mazsolást, reszelt citromhéjat, 4 dkg zsemlemorzsát. Mindig hidegen kenjük a tésztára!
Mákos töltelék. 30 dkv mák, 20 dkg cukor, 3 dl tej, vaníliás cukor, citromé, 5 dkg dara vagy liszt. A tejet felforrajuk, hozzáadjuk a darát és a mákot, aztán a cukrot.
Mama receptjét az unokatestvérem, Szikinger Ildikó viszi tovább - nemcsak a receptet, mama sütési tehetségét is ő örökölte.
A rétesnek nem veselkedtünk neki, ezt már jó régen réteslapból csináljuk. Mama sem gyakran sütött otthon. Kölcsönvettük ezért a mecseknádasdiak / Nadasch lakodalmas videóját, amin túrós, mákos-almás és grízes meggyes rétest sütnek:
Szulokban is minden lakodalomban volt rétes. A lakodalom előtti napon készítették elő nagy mázas cserép ún. rétestepsiben (ld. a fotón). Mákos, túrós és káposztás rétest sütöttek, egy tepsiben több fajta is volt, körbe tekerve.
Más edényekkel együtt a lakodalomhoz úgy szedték össze ezeket a tepsiket is, alul a régi házszámokkal meg voltak jelölve, hogy melyik családé.
Korábban kemencékben, a 60-as években a pékségben sült a rétes, a vacsora után tálalták, a péktől egyenesen került a lakodalmas asztalra.
Remélem, kedvet kaptál a sütéshez-főzéshez, a régi családi szakácskönyvek előkereséséhez, és sikerült megmutatnom azt is, hogy a régi hazából hozott receptek hogyan élnek tovább itt két évszázaddal később és 1000 km-re délkeletre.
A blog olvasása közben biztos eszedbe jutott a dédnagymamád, nagymamád, anyukád, anyósod, és az a sok-sok finomság, amivel megörvendeztették régen a családodat.
Ha valami finomat kihagytunk, ami nálatok az asztalra került, vagy ti máshogy készítitek a blogban található ételeket, írjatok nekünk itt (-- leave a comment és bejelentkezés e-maillel vagy google-kontóval) vagy anyu facebookján.