12. … inas, segéd, mester 2. rész
A mesterek képzésének módját már vázoltuk az "Inas, segéd, mester" c. blogbejegyzésben, pár hónappal ezelőtt. Abban bemutattuk a mesterré válás folyamatát a 19. században, az I. világháború előtt és után. Közöltünk dokumentumokat is, bár sajnos nem állt rendelkezésünkre túl sok. Már akkor tudtuk, hogy további kutatásra van szükség.
Ezután kezdtem el (Sz G) nyomozni a faluban és távolabb, felkerestem az elszármazottakat és a mesteremberek gyerekeit és unokáit. Nagy örömömre sokan pozitívan reagáltak megkeresésemre:
· Láttam valahol! · Talán megtalálom! · Jó lesz? · Nézd mit találtam! · Majd felmegyek a padlásra! · A gyerekeim nagy becsben tartják!
Azt tapasztaltam, hogy mindenki nagyon érdeklődő és segítőkész, de persze időbe telt mindenkinek, hogy munka és család, nyugdíjas élet mellett előbányássza a családi albumokból, fiókokból, a padlásról a dokumentumokat.
Megérte a várakozás, most megpróbáljuk ezekkel a pillanatfelvételekkel és konkrét dokumentumokkal személyesebbé tenni ezt a témát.
Köszönjük azoknak a gyerekeknek, unokáknak, dédunokáknak, feleségeknek, akik az értékes kordokumentumokat és a fotókat a projekt számára rendelkezésre bocsátották. Álljon itt a lista beszélgetőpartnereimről és a sok segítőről:
Berger Borbála - Jankovics Lászlóné
Gáspár Dénes
Gáspár József
Hauptmann Mária - Rózsa Lászlóné
Héli Katalin - Rippel Antalné
Keller Erzsébet - Vágvölgyi Istvánné
Kern Erika
Kern Ferencné
Kilián Piroska - Tóth Lajosné
Kővári Éva - Nagy Lászlóné
Maráz János
Müller István
Müller Szilvia - Hauschlné
Nikolausz Zsuzsanna - Hengericsné
Potencz Katalin - Koncz Ferencné
Rippel Antal
Schauer Mária - Maráz Jánosné
Tóth Margit - Strublics Józsefné
Turóczi István
Turóczi Melinda - Moldován
Vágvölgyi Bernadett
Váradi Ágota - Gáspár Józsefné
Míg az előző bejegyzésben az időrendet követtük, az alábbiakban ABC-sorrendben mutatjuk be a szakmákat, és néhány képviselőjükön és a megtalált dokumentumokon keresztül azt, hogyan váltak az iparosok mesterségük szakavatott művelőivé.
Kilián György ács (kb.1890 ?) az apa, fiai ( tanoncai) Kilián György ács (1911- 1980), Kilián Márton ács, Kilián Mihály ács (1922-1997) ÉRDEKESSÉG, hogy Kilián Mihály, Brantmüller János ácsmesternél 1941-ben, 21 évesen kapott segédlevelet.
Hebrang Lőrinc (sz. 1881 ) bélyegzője egy imakönyvből:
Munkái még napjainkban is megtalálhatóak pl. falióra a településen, amely dédunokája tulajdona. (Jankovics Lászlóné, Berger Borbála).
Szetecska István 1911-ben 17 éves korában Erdőcsokonyán szabadult fel. Segédként Keszthelyen is dolgozott. 1920-ban, 26 éves korában önállósította magát Szulokban. Haláláig szakmájában dolgozott.
A mesterséget két tanoncának adta át, fiának és Hauptman Jánosnak.
ifj. Szetecska István 1938-ban kapta meg a segédlevelét:
Hauptman János segédlevele 1945-ből:
Mindkét család megbecsült emléke 2021-ből:
Ifj. Szetecska István mestervizsgát tett, 26 évesen, 1947-ben.
Az inasok 1955 és 1965 között:
Turóczi Sándor és vizsgamunkája
Kern Ferenc, Müller István és Csuport Tibor.
Onoffer Géza - a hatósági bizonyítványt Onoffer Géza bognármesternek állították ki.
Onoffer Géza pecsétje - a fotókat készítette Vágvölgyi Bernadett, a dédunoka.
A kovácsmester Haász József (1920-1998):
Inasai, Haász József 1962-ben, Rippel Antal 1964-ben, Maráz János 1970-ben kovács szakmunkás bizonyítványt szereztek.
2021-ben Rippel Antal és Maráz János nyugdíjasként a műhelyükben.
Feltételezzük, hogy a legidősebb Nikolausz kőműves rajza bukkant elő. Érdemes megnézni a rajzot.
A rajzon található bélyegző a pécsi tanoncz iskolában pecsételődött, vele együtt Soostó Gyula tanár bélyegzője is. Egy 1900-as évekből származó Pécsi Újság szerint ő okleveles főgimnáziumi tanár volt, aki rajzoló geometriát, szépírást, számtant tanított.
1983-ban szerezte női-férfi fodrász szakmunkás bizonyítványát. Vállalkozását azóta az iparos soron végzi 39 éve a szakmájában. Tanulói voltak: Göntér Ottilia (végzett 1989) , azóta Kadarkúton dolgozik a szakmájában. Czink Andrea (végzett 1996), ő pályát módosított.
1947-ben Barcson Horváth Józsefné női szabó mesternél lett női szabó segéd. Szakmáját egész életében nagy odafigyeléssel, precizitással végezte. A faluban több menyasszonyi ruhát varrt mérték után. A divattal folyamatosan lépést tartott, sok különleges és egyedi női ruha került ki a kezei közül. Amikor tehette szívesen vásárolta a divatlapokat, járta a méteráru és rövidáru üzleteket. Már a 60-as években nyugat-németországi divatlapokat kapott ismerőseitől, Csehszlovákiából különleges rövidárut, amit a ruhák díszítésénél felhasználhatott.
Tanulói Röszler Erzsébet (Bándi Jánosné) és Beck Katalin (Horváth Józsefné). Beck Katalin Szulokban kezdte kisiparos munkáját, amit később Barcson folytatott.
Az ő tanulója 1970-től Potencz Katalin (Koncz Ferencné). Szakmáját, mint kisiparos–vállalkozó végezte. A konfekcióipar berobbanása az ő egyéni munkáját is háttérbe szorította. Más munkát vállalt, de jelenleg is a nyugdíja mellett szívesen végez kisebb javításokat.
Még 1970-ben Tóth Margit is a női szabó szakmát tanulta. Az ő mestere Márton Györgyné szabómester volt Barcson. Szakmáját ő is mint női szabó kisiparos, végezte Homokszentgyörgyön. Az ő munkáját is váltani kellett a konfekcióipar tömeges megjelenése után.
Potencz Katalin és Tóth Margit a szakmai tanulmányaikat Kaposváron 1970-től 1973-ig az 512.sz.Ipari Szakmunkásképző Intézetben végezték. Hetente 3 nap gyakorlat volt a mesterüknél, 3 nap az iskolában. Mindketten szakmájuk megbecsült művelői voltak.
Gáspár Simon órásmester fia Gáspár József 1944-ben szerezte apja műhelyében a mesterséget. Gáspár József rövid ideig működött szakmájában, de nyugdíjazásáig gépszerelőként dolgozott. Gáspár József segédlevele 1944-ben:
